I also had a go at Inktober today (only 8 days late uhhh). Don't think big, these are tiny, deliberately rushed drawings but at least I feel included in something fun 

I was so anxious and angry these last few days that I might have never been when it comes to anything relating to work. How about taking on a woman's worst part of her job for no pay at all because she asked nicely? How about all of this is settled just between her and your boss, you clearly having no say in whether you will actually do this favour or not? Not just for one day: throughout the entire winter, every day! How about making literally half of this woman's pay yet getting no compensiations for anything you've ever done for these two shits?

So yeah, my head could actually explode. People around you love to consider you less of a human with no dignity or desire if you're relatively poor, and very poor compared to them. 

Oh and how about getting 14 days off the entire year? Yeaaaaah.. On a less heated but still just as dark subject matter, I've been constantly thinking about death. 

I know we all deal with the inevitable prospect of our eventual demise, but I've been thinking through my life, and I have this faint memory of my childhood 

when I had this unshakeable, gloomy feeling of utter uncanny that overshadowed me and everything else around me. I've come from a dark, empty space, I just got out of there for a little while but I'm bound to get back eventually - this is how I felt as a little child. Now I wonder could it be that that's the actual truth?

All of this was basically triggered by an article online I've stumbled upon: in it a man describes actually being dead (he genuially flatlined) as a long nap where you feel like time passes much slower than usual. No consiousness, no anything. Blank. Makes not only life meaningless but also it makes everyone and all of our effort meaningless. If you really think about it, does this mean that he actually stopped existing for a few minutes then came back to existing a little more?

How come the same person came back?

Does that mean that he didn't actually stop existing simply lost his self awareness? Because, when you die shouldn't you really stop being you for forever with no chance of reviving the same person that died?

Or is it really just all our brains, and granted it remains intact storing the same memories as before death when the body revives the same personaility is to be found attached to the same body? Is the body the personality as well? Am I really just my brain? Are we really just our bodies? I don't want us to be just our bodies but it seems to be the only logical explanation. It's the only thing that could properly explain this gentleman's experience.

With this, it is also questionable whether dying at a youg age is really so tragic or not. For an eternity you didn't exist - then you existed for a riny little while - and you stop existing for forever, for eternity. With proportions so extreme, does 4 years or 400 years even makes sense? In contrast to that infinity we would be still laughable if we could live for a century even. And it's all for null: once you're dead everything is deleted. You are really a blank painting that 

should have never been painted as the canvas will be burned after your time is up, so what was the point to paint you? Why do we even live? So that we can 

spend this time knowing soon we will be deleted? To be given just enough time to comprehend what it means "not to be"?

I don't blame anyone who believes in God, Heaven and Hell or Reincarnation: the truth seems to be unbearably insulting and cruel. So what if some people believe  in the magic man in the sky or endless lives? At the end of the day we will all face the same, unbelievably harsh and cold reality. Isn't it better if at least some of us go into it all naively thinking the demise of their bodies won't mean it's the end of their minds/souls/spirits/conciousness?

So, yeah, this is the sort of weak mental gymnastics crap I'm torturing myself when cycling back home after a long, ungrateful day surrounded by long-faced, ungrateful people.

Camouflage - How do you feel?

(Relocated, 2006)

How do you feel
My old friend
Touching the Universe?

What do you see
When you travel
Back on floating steel?

How do you feel
My old friend
Lost in the atmosphere?

What does it mean
To be seen
As just a silver stream?

Rimbaud has shaped my mind unlike any other person - dead or alive -, and the older I get the more I feel like I can understand and emphatise with his musings and thoughts. 

And, as of late, fears.

The young Rimbaud was fond of modernity ('One must be absolutely modern!'), praised innovation and the advancement of science. The older Rimbaud, his clothes dirtied by the sand of time and torn by foreign, merciless winds of being an invalid, however, found himself to be afraid of times to come. The inventions, telephones, images, the first signs of the later coming Information Age (our age!) made him denounce the enthusiastic bohemian youth he once was. 

And truly - where does it all lead?

Where are we heading?

The direction seems to be going towards a no-art, no-culture, no-identity route, where everything belongs to everyone, and where no one is really anyone. The cultures we have built up, the diversity of the world is to come crashing down to give place to a world-society (instead of separate societies), as savage and useless they might be, and it has to do so - to serve them with the kind of emptiness such society can only fit into.

This world-society won't understand art or tradition - and we can already see the first movements to that horrible tragedy. Entertainers are winning "art" awards, rear-shaking is the new political manifesto, baby tonight tonight is the new national anthem. Our past, now completely failing to be understood by this new generation of degenerates is losing all of its meaningfullness. 

A society without a past has no future, however.

The borders will vanish, the countless litres of blood of our sweet forefathers who fought until their last breath for those borders will go down the drain with all the values they have taught us, so we can give place to the mindless mob, the motherless, idiotic lot of them all. Look at France. Just look.

I don't know how 2070 (or so) will look like, but 3070 will be a year we will thank the heavens not have to look at.

(igen, tudom hogy eredetileg 'for', irodalombuzi vagyok elv�gre)

Azt hiszem �n az a fajta ketrecbe z�rt mad�r vagyok, aki akkor �nekel a leghosszabban �s a legszebben, ha a ketrec szoros �s majdhogynem biztons�g �rzetet kelt a beb�rt�nz�tt�ben. Az ut�bbi k�t �vben szenvedtem minden egyes bejegyz�semmel. �ltal�ban siker�lt magamb�l kipr�selni valamilyen prezent�lhat� hossz�s�g� �mleng�st, de a hangnemem v�ltozott, �s m�r nincs benne meg az a fajta �sszet�veszthetetlen �lvezet amit az �r�s adott. Ugyan �gy j�rtak a m�v�szibb ir�nyokba halad� l�rai megmozdul�saim is. Valahogy minden, amit tizennyolc �ves koromig csin�ltam f�lbemaradt - mindig bele-bele futok egy v�zlatba, egy f�lig meg�rt valamibe, egy projektbe, ami ir�nt a mai napig is �rdekl�d�m �s izgatott vagyok amint beleolvasok az az�ta is WIP dokumentumba. Amikor m�r olyan h�rom h�napja dolgoztam ugyan azon a helyen - �s akkor m�g �gy t�nt v�glegesen maradok - ism�t megsz�lalt a m�zsa, egy teljes v�zlatot �rtam egy k�nyvh�z, beindult a g�pezet, �gy �reztem magam, mint akkor; azt�n kider�lt hogy a munka keres�s borzalom ism�t kezd�dik el�lr�l, az �ll�som oda, �s az�ta sem ny�ltam megint semmihez - neh�z ezt kimondani, de ennek lassan m�r egy �ve.

Elk�peszt�en hi�nyzik az iskola. Hi�nyzik legf�k�ppen az egyetem - a belv�ros a megf�radt barn�ival �s zugos rom kocsm�ival ahova bet�rt�nk naponta boh�mkodni, m�v�szetr�l besz�lni, �s ahogy lassan ereszkedett a nap �rny�ka a m�lyen b�jt kis ablakok r�sei m�g�tt a horizonton, �gy �reztem �n egyre ink�bb mennyire �letben tudok lenni. �reztem a testem minden megf�radt �s nyomorodott, betegs�gekkel t�zdelt kis sejtemben hova tartozom, mi az a k�zeg ahol �gy �rzem nem vagyok senki, amit �rtek, amiben - te j� �g, pedig de! - m�g magabiztos is vagyok. Aminek a  sok ezer sz�ne �s inspir�lt, felt�zelt kavalk�dja pontosan illeszkedik mindenhez, ami idebent d�b�r�g, amiben nem j� volt �lni, hanem ami velem �lt �s l�legzett. Ahogy minden nap a reggel megf�rdetett a fiatals�gban, m�lyre sz�vtam a leveg�t ny�ron �s a gy�l�lt t�len is, ahogy d�lut�n kamaszk�nt nevettem a torkomon kereszt�l a k�t �ra hossz� el�ad�sokt�l megf�radtan, �s ahogy lesz�llt az �j fiatal feln�tt voltam, mint mindenki m�s, aki nem k�ts�gbees�ssel �s ki�br�ndul�ssal gondolt bele a k�t �ven t�lra.

Hogy menjek �n ide vissza, haza?

"He who fights with monsters should look to it that he himself does not become a monster. And when you gaze long into an abyss the abyss also gazes into you."

�szre kellett volna vennem, hogy m�r t�bb h�napja van egy visszat�r�, apr� kis mot�vum az �letemben, ez pedig nev�n nevezve Nietzsche egy gondolata, id�zve fentebb. Legink�bb a m�sodik mondatr�l van sz�; m�r az�ta fel-fel bukkant az �letemben, hogy a Rend�rs�gen dolgoztam. �szint�n sz�lva: nem foglalkoztam vele t�lzottan. Az els� pillanatt�l fogva mag�val ragadott, ez t�ny. Elgondolkodtam rajta, finoman v�gigsimogattam a mondat minden jelent�startalm�t amivel fel tudtam ruh�zni, de azt�n eldobtam, mint sz�p, de sz�momra irrelev�ns kis szemetet.

No, fiam.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy bizony nem v�letlen�l ker�lt el�m egyfolyt�ban az id�zet, s�t! Az �K-ben Nietzsche neve m�r �vek �ta t�bb helyen (vagy h�rom-n�gy oldalon, egym�st�l teljesen elt�r� id�pontokban) fel van firkantva, hogy ut�na akarok majd n�zni. �gy visszagondolva nem tudom, v�g�l is ha belem�lyedtem volna el�tte... hogy megt�rt�nik b�rmi is az �letemben amire az id�zet vonatkozik... v�ltoztak volna a dolgok k�r�l�ttem mostans�g?

Azt hiszem t�nyleg vannak olyan dolgok, amiket �t kell �lni, l�tni kell, hagyni kell megt�rt�nni ahhoz, hogy �rts�k. Ahogy m�r j� ideje b�mulunk a feneketlen s�t�ts�gbe, a vil�g minden r�m�let�vel, lassan de biztosan tudatosuljon benn�nk, hogy a s�t�ts�g egy borzalmas, tudatos l�ny, �s m�g mi a szem�nket legeltett�k r�m�lomb�l sz�k�tt borzalmas t�jain, az az id�t ellen�nk haszn�lva bel�nk b�mult. Mozdulatlanul, a test�nkh�z tapadva, b�mul �s b�mul. Mi meg, hossz� �r�k ut�n lesz�nk csak figyelmesek r�, hogy a t�j v�ltozott egy kicsit, valami nem eg�szen olyan mint el�tte, valami torz�tja a k�pet, valami nem oda val�. S akkor d�bben�nk r� hogy a sz�rny arca ott liheg a k�p�nkbe, �s a kopony�j�nak �res szemg�dr�n �t b�mulunk fel a semmibe. A semmi meg bel�nk.

T�ls�gosan is beletemetkeztem egy bizonyos t�mak�rbe, amir�l pedig �reztem, hogy nekem nem lesz k�nny� falat. Tudtam, hogy csak d�h�t, maga a t�nye d�h�t, a tehetetlens�gem m�g ink�bb, �s az, hogy ennek a f�ktelen haragnak lesz alanya is. Nem egy konkr�t szem�lyre kell gondolni, hanem t�megekre. El��t�letekre.

Furcsa, hogyan is gondoltam magamr�l, mennyire nem vagyok hajlamos ilyenekre. Gy�l�letre, meg �t�lkez�sre eg�sz n�pcsoportok felett. Vagy tal�n nem is az, hanem a bizonyoss�ga a felt�telez�snek az, ami igaz�n meglep�. B�r azt hiszem a bizonyoss�g n�mileg indokolt: csup�n p�r h�tre b�mult bel�m a v�gtelen s�t�ts�g, el�g is volt, k�sz�n�m. Mentes vagyok �vek hossz� �nismereti kalandt�r�j�t�l a saj�t lelkembe, ahol majd vadreg�nyes t�jakr�l adok tud�s�t�st itt meg ott, �s olvas�k�z�ns�get rem�lve borzongok az ott l�ttakon, csak hogy k�s�bb tudatosuljon, hogy ezek a t�jak t�nyleg az �n lelkem t�jai, �s senkit nem �rdekel az eny�m: mindenkinek ott van a saj�tja. Mentes vagyok t�le, mert m�r r�g elkezdtem j�rni az utat, minden l�p�se f�j, a k�vetkez� mindig sokkal jobban mint az azt megel�z�, na de �letemben el�sz�r v�gre jav�t l�tom.

Hogy hol van az utunk v�ge, vagy legal�bb is egy kis pihen� egy b�k�s, apr� kis tiszt�son ebben a hord vil�gban, ahol a vihar a mennyd�rg�sek v�gtelen egym�sut�nj�ban d�h�ng minden egyes kis s�relem�rt, nem tudom. De az az igazs�g, hogy m�r nem is �rdekel.  Valahogy... a mennyorsz�g olyan unalmasnak hangzik. H�t hol van ott a dr�ma, k�rem? A mi dr�m�nk, mi m�s?! 

(Illetve dolgozom egy teljesen megb�zhat� zenelej�tsz�t produk�lni, mert pfft, ezek a netesek... vagy a zene, vagy maga az oldal t�nik el el�bb-ut�bb).

UPDATE: A Fantasy Sekai sikeresen szert tett egy norm�lis, saj�t lej�tsz�ra.  A zen�t mag�t tov�bbra is k�v�lr�l linkelem, m�g egy megb�zhat� hostot nem tal�lok (mint hogy a freeblog megsz�nt, az atw meg nem enged k�ls� felhazsn�l�st. Mindkett� egy kalap any�dp�tse a szememben ezent�l).

A dal maga Robbie Williams - Love Supreme-je, egy nagy kedvencem, ez itt �pp a francia verzi�.

Robbie Williams - L'amour Supreme

Oh! Tout semble avoir �t� perdu
Pas un seul coeur solitaire
Tous ont d�sert� les rues
Et si les plus belles sont d�jà prises
Si les plus beaux sont comme ils disent
Que deviens-tu?

Oh tu prends la pause devant ta glace
Pour un nouvel inventaire
Avant d'y perdre la face
Tu veux crier au secours
Revoir la lueur du jour
Aimer encore
Aimer plus fort

Quand l'amour n'est plus là
Que te reste-t-il, pour survivre ici bas?
Donne le meilleur de toi-même
Et tu trouveras l'amour suprême
L'amour suprême

Oh ! Sais tu au moins ce que tu veux ?
Est-ce la peur d'être seul
Qui t'empêche de jouer franc-jeu ?
Entre l'amour et le plaisir
Quel est vraiment ton d�sir ?
Tu dois choisir

Oh! Oublie toutes ces choses de la vie
Qui reviennent de torturer
Le grand vide de tes nuits
Prends un ticket pour ailleurs
Sans te priver du bonheur
D'aimer encore (aimer encore)
D'aimer plus fort (aimer plus fort)

Quand l'amour n'est plus là
Que te reste-t-il pour survivre ici-bas?
Donne le meilleur de toi-même
Et tu trouveras l'amour suprême
L'amour suprême

I spy with my little eye
something beginning with (ah)
Got my back up
And now she's screaming
so I've got to turn the track up
Sit back and watch the royalties stack up
I know this girl she likes to switch teams
and I'm a fiend but I'm living
For a love supreme

Quand l'amour n'est plus là
Que te reste-t-il pour survivre ici-bas?
Donne le meilleur de toi-même
Et tu trouveras l'amour suprême
L'amour suprême

Donne le meilleur de toi-même
Viens vivre un amour suprême
Tout le monde a besoin d'amour
Donne le meilleur de toi-même
Viens vivre un amour suprême
Tout le monde a besoin d'amour

(Utassy J�zsef: Az �n keresztem)

Nem �rok m�r �vek �ta akt�van. Ford�tgatok itt-ott, de az az igazi �r�s m�r r�g�ta nem szerepel n�lam napirenden. �s �rezhet� a hat�sa. S�t, igaz�b�l minden napomat valahogy befoly�solja.

Valahogy mintha elvesztettem volna ezzel a hossz� sz�nettel valamit, ami a legrosszabb napjaimat is valamennyire jobb� tette. Im�dtam a szavakkal j�tszani - �gy vagy �gy -, k�rm�lni v�g n�lk�l az �pp eszembe jut� �rnyalt utal�sokat, vagy szem�lyes bejegyz�s vagy  kital�lt t�rt�net form�j�ban. Nagyon ritk�n olvastam csak vissza mitn siker�lt a vil�gra szabad�tani �gy, de nem is ez volt a l�nyeg. Voltak dolgok, amiket k�zkincs� kellett er�szakolnom ahhoz, hogy jobban �rezhessem magam, abraszt gonmdolatoknak katon�s szigorban konkrt gondolatokk� �s �rz�sekk� kellett dsorakozniuk, hogy �rezzem: a nagyszob�ban bujk�l� sz�rnyetegem feje felett kigyulladt a l�mpa, s nem csup�n l�that�v� v�lt, de neve is lett amit cs�folhatok ezt�n. � igen, �nz� m�don im�dtam - im�dok - �rni. De m�r �vek �ta nem csin�lok ilyet, �s �gy �rzem magam mint az az Arthur Rimbaud, aki �vekkel azut�n hogy s�rt�d�tt gyerekk�nt fak�pn�l hagyta a 19-ik sz�zad francia irodalm�t ki�hezetten veti mag�t a "besz�mol�kra" Afrik�r�l, hogy v�gre ki�lhesse az �r�sban a felgy�lemlett t�ltetett, m�gha ez azt is jelenti hogy hamar r�j�nnek, hogy az a fantasztikus vil�g amit ler nyilv�n kital�ci�. Csak �rni lehessen. Az �n Saison en Enfrer-em nagyj�b�l akkor �rt be engem mikor �t is nyakon cs�pte. Milyen f�jdalmas szor�t�sa ez a k�ts�gbees�snek! �gy marjolja a nyakadat, hogy csak annyit tudsz magadnak fulldokolva ny�gni, hogy  "nincs ihletem", �s m�sz a vil�gba ezerfel� �s �gy teszel mintha se te, se senki m�s nem l�tn� hogy m�g mindig nem kapsz leveg�t �s k�t kar szor�tja el a nyakadat. Micsoda kom�dia ez. Az az eg�sz "nincs ihletem" halandzsa am�gy persze kamu, m�ghozz� a legsz�nalmasabb fajt�b�l. Egyszer�en csak lenyeled mint torkos gazdag a mignont mindenf�le �zlel�s helyett - le is cs�szott a torkodon an�lk�l, hogy �rezted volna az �z�t. H�t �gy �tni azt�n t�nyleg nem lehet, ahol pedig az �z as l�nyeg, legal�bb is ha a (botzalmas) hasonlatn�l maradunk. 

Olyan ez, mintha egy nagy v�rat emeltem volna magam �s az elm�m k�z�, kiz�rva azt. A v�ram sz�rke �s semmitmond�, de ann�l nagyobb m�retben �s zords�g�ban. Az ablakok korhad� deszk�kkal eltorlaszolva �s lez�rva, a kapu sosem l�tezett, �n meg odabent valahol m�lyen ebben a satnya �p�letben, ahol mondjuk a b�rt�n vagy a hullah�z lenne am�gy, na ott kuporgok �n a vil�g minden kedvetlens�g�vel. N�ha kij�v�k a virg�talan, b�d�s f�ld� tet�kertbe, kivicsorgok a falon t�li vil�gra - az elm�mre, az alkot�shoz val� kedvemre - �s megmondom neki amit meg kell, hogy f�jdalmat okozol mert igaz vagy, �s valahogy az ut�bbi p�r �vben egyszer�en  hajsz�lon egyens�lyozom az �letben, mindig lefel� n�zve, �s l�tva a saj�t j�v�met, ahogy lent fekszem v�rbe fagyva a f�ld�n t�bbsz�z m�ter m�lyen. �s ez mennyire nem tetszik. De meg am�gy is, nincs nekem m�r ilyenekre id�m, dolgozom. Komolyan ember vagyok. Gyerekes? Ugyan! Cseppet sem. Nem �n vagyok az, akit mindenhol kisgyerekk�nt kezelnek, mert am�gy az is. Micsoda felt�telez�s. Komoly ember vagyok �n itt k�remsz�pen, kurva komoly. Nincs itt nekem id�m �lmokra meg fant�zi�lgat�sra, b�r minden nap ezzel vagyok elfoglalva, olyannyira hogy n�ha �sszekeverem a val�s�got �s az �lmokat, de �n ugyan nem. Am�gy. Le�rni �ket meg v�gk�pp megcs�fol�sa lenne annak, milyen nagoyn komoly �s feln�tt vagyok �n. Persze, feln�tt. Aki m�g a mai napig is �gy hivatkozik mag�ban a koll�g�kra, hogy "a feln�ttek". K�tsz�n�? Ugyan, micsoda r�galmak. Nyilv�n a magam m�v�szete az, ami elv�g a val�s�g teljes m�rt�k� meg�l�s�ben, �s nem annak a tagad�sa.