Igaz�b�l nem is �rtem mi�rt, de �vekig tart�, tombol� ny�r im�datom valami�rt v�get �rt. Hihetetlen, de n�lam jobban senki nem v�rta most az �szt, az els� kis gyenge, de m�r �rezhet�en h�s fuvallatokat, a levelek ropog�s�t �s meghitt susog�s�t a talpam alatt. Hogy a hajamba belekapjon a m�g j�t�kos, de m�r nem meleg sz�l, hogy az es� ne tudja eld�nteni, most j�n-e vagy sem �gy a kett� k�z�tt marad, hogy a reggeli �g olyan m�ly legyen mint a kibor�tott tinta �s komor, m�gi�t id�z� felh�k bor�ts�k amerre csak n�zek. 

Azt hiszem elj�tt az �j fejezet, valami eg�szen m�s, mint a t�bbi. A hashtigo �tadja hely�t a megfiatalod�snak, a cs�m�rl�tt, bej�ratott �s d�gunalmast az �j, friss�t� �s felfedez�sre v�r� v�ltja. Milyen �rdekes most az �let. Itt az �sz! Minden porcik�mban �rzem. A kimer�lts�gem �sze, vagy tal�n ink�bb: az �j er�m tavasza. R�gi pap�r barn�ra �s halk meg rik�t� pirosra fordult a vil�g, kicsit meleg s�rga minden, �s valahogy ez most j�l van �gy, mert m�r l�tom benne magamat, �s v�gre mosoly �l az arcomon, nem kil�t�stalans�g. 

The Cinematic Orchestra
Arrival of the Birds & Transformation

(igen, tudom hogy eredetileg 'for', irodalombuzi vagyok elv�gre)

Azt hiszem �n az a fajta ketrecbe z�rt mad�r vagyok, aki akkor �nekel a leghosszabban �s a legszebben, ha a ketrec szoros �s majdhogynem biztons�g �rzetet kelt a beb�rt�nz�tt�ben. Az ut�bbi k�t �vben szenvedtem minden egyes bejegyz�semmel. �ltal�ban siker�lt magamb�l kipr�selni valamilyen prezent�lhat� hossz�s�g� �mleng�st, de a hangnemem v�ltozott, �s m�r nincs benne meg az a fajta �sszet�veszthetetlen �lvezet amit az �r�s adott. Ugyan �gy j�rtak a m�v�szibb ir�nyokba halad� l�rai megmozdul�saim is. Valahogy minden, amit tizennyolc �ves koromig csin�ltam f�lbemaradt - mindig bele-bele futok egy v�zlatba, egy f�lig meg�rt valamibe, egy projektbe, ami ir�nt a mai napig is �rdekl�d�m �s izgatott vagyok amint beleolvasok az az�ta is WIP dokumentumba. Amikor m�r olyan h�rom h�napja dolgoztam ugyan azon a helyen - �s akkor m�g �gy t�nt v�glegesen maradok - ism�t megsz�lalt a m�zsa, egy teljes v�zlatot �rtam egy k�nyvh�z, beindult a g�pezet, �gy �reztem magam, mint akkor; azt�n kider�lt hogy a munka keres�s borzalom ism�t kezd�dik el�lr�l, az �ll�som oda, �s az�ta sem ny�ltam megint semmihez - neh�z ezt kimondani, de ennek lassan m�r egy �ve.

Elk�peszt�en hi�nyzik az iskola. Hi�nyzik legf�k�ppen az egyetem - a belv�ros a megf�radt barn�ival �s zugos rom kocsm�ival ahova bet�rt�nk naponta boh�mkodni, m�v�szetr�l besz�lni, �s ahogy lassan ereszkedett a nap �rny�ka a m�lyen b�jt kis ablakok r�sei m�g�tt a horizonton, �gy �reztem �n egyre ink�bb mennyire �letben tudok lenni. �reztem a testem minden megf�radt �s nyomorodott, betegs�gekkel t�zdelt kis sejtemben hova tartozom, mi az a k�zeg ahol �gy �rzem nem vagyok senki, amit �rtek, amiben - te j� �g, pedig de! - m�g magabiztos is vagyok. Aminek a  sok ezer sz�ne �s inspir�lt, felt�zelt kavalk�dja pontosan illeszkedik mindenhez, ami idebent d�b�r�g, amiben nem j� volt �lni, hanem ami velem �lt �s l�legzett. Ahogy minden nap a reggel megf�rdetett a fiatals�gban, m�lyre sz�vtam a leveg�t ny�ron �s a gy�l�lt t�len is, ahogy d�lut�n kamaszk�nt nevettem a torkomon kereszt�l a k�t �ra hossz� el�ad�sokt�l megf�radtan, �s ahogy lesz�llt az �j fiatal feln�tt voltam, mint mindenki m�s, aki nem k�ts�gbees�ssel �s ki�br�ndul�ssal gondolt bele a k�t �ven t�lra.

Hogy menjek �n ide vissza, haza?

A szemem �g mert vissza akarok b�jni az �gyba, de nem lehet, mert r�m�lmom volt, �s ha visszaalszom �s megint az lesz nem tudom mit csin�lok. Gy�l�l�m a r�m�lmokat.

Teh�t, �lombeli �nem ott �ll egy pinceszer�en kivil�g�tott sz�k folyos�n, ahol mind jobb �s bal oldalon s�r�n szeg�lyeznek ajt�k. Nincs egyed�l: egy oszt�ly tagjak�nt �ll � is ott, a zsivaj viszont enyhe, a hangok izgatottak. �lombeli �nem tudom�st vesz r�la, hogy mindenkin orvosi k�peny van, �s hogy t�le p�r l�p�sre egy sz�k kis asztalon egy emberi fej van ki�ll�tva, de valahogy pikkelyesnek t�nik - viszont a pikkely nagy �s piros, �gy �lombeli �nem csak betudja izomzat �br�zol�snak, mag�t a fejet pedig egy rosszul siker�l emberi fej modellnek, hiszen furcsa arcizmok ide vagy oda, az alkot�s am�gy is bizarrul fest: t�l s�rg�s, n�hol felrepedezett a b�r, �s van benne valami d�moni. B�r az �lombeli �nem ezeket mind l�tja �s megfigyeli, nem foglalkozik vele t�l sok�ig, mert � is izgatott ahogy a t�bbiek, �s nemsok�ra megjelenik egy feln�tt orvos, s tal�n t�bb is? Ez nem tiszta. De a szob�kba kettes�vel bemennek a gyerekek, s v�g�l egyed�l maradok a folyos�n a furcsa szoborral �s r�d�bbenek hogy nekem az azzal szembeni ajt�n kell �tmennem. Bel�pek, a szemem sark�b�l az�rt r�sand�tva a rusnya modellre, de att�l eltekintve hogy k�zelebbr�l m�g ijeszt�bb, semmi gyan�sat nem veszek �szre rajta. A terem amibe bel�pek kop�r, a falai s�rg�sak, �s nincs b�torozva. A terem k�zep�n egy asztal �ll - egy boncasztal. Boncolni j�ttem. A szoba t�ls� v�g�n van egy ablak, a s�t�t�t� nincs elh�zva (azt hiszem). Az ablak fel�l a t�rsam m�r megkezdte a munk�t - � is a feh�r k�penyt viseli mint mi mind, a haja fekete �s a v�ll�ig �r, a frizur�ja furcs�n r�giesnek t�nik, a v�lla felett mintha egy v�g�ssal tudt�k volna le. Megjegyzem magamnak hogy fiatal kora ellen�re a von�sai nagyon szigor�ak. A doktor aki fel�gyel r�nk az asztal nekem jobb oldali v�g�n �ll. Fiatal �s kellemes k�lseje van, s�t�t haja, de m�st nem is nagyon jegyeztem meg rajta, hiszen a holttestre koncentr�ltam - s�rg�s, kiss� oszladozott. Nagyon f�lek.Ekkor r�j�v�k, hogy mosd�ba kell mennem, �s k�rem a doktort, had menjek ki, b�r neki azt mondom m�g nem kell, csak nehogy �tk�zben j�jj�n r�m, mikor m�r nem tudok elszabadulni. A f�rfi kedvesen mosolyog, minden fenntart�s n�lk�l kienged. Ahogy ism�t kil�pek, mintha a kis asztalk�n ki�ll�tott emberi fej modell megmozdult volna, �s hajat v�lek rajta felfedezni, nagyj�b�l az arca k�zep�ig �r. Mikor elhaladok mellette, esk�dni mern�k, hogy a fej er�sen oldalra d�l, mintha el k�sz�lne d�lni a kis emelv�ny�n. Nem foglalkozom vele, legal�bb is pr�b�lok.

A mosd� el�tt t�meg v�r. Ism�t egy rosszul kivil�g�tott, s�rg�s fal� terem, de ez nagyobb, ez el�tt gy�lik a t�meg. Itt tal�lkoztam valakivel, aki r�mlik, hogy �ltal�nos iskol�s koromban a suli titk�rn�je volt, de nem tan�tott - � igyekszik seg�teni, de a sor t�l hossz�, �n pedig tartok t�le, hogy vissza se �rek a boncterembe ahol a helyem lenne, miel�tt befejezik a munk�t a holttesten. Ink�bb dolgom elv�gezte helyett visszaindulok. A folyos�n t�sk�k vannak szertesz�t hajig�lva, k�k, s�t�tk�k, r�zsasz�n �s hasonl� sz�nekben. Mind ugyanolyan, csak sz�nben k�l�nb�znek. Egy bev�s�rl�kocsiban egy kisbab�t l�tok, majd m�g egyet a t�sk�k k�zt. Valami�rt megjegyzem hogy nincs velem k�l�n�sebb bajuk, majd sz�tn�zve eld�nt�m, hogy ha hazamentem, �n is veszek egy ilyen t�sk�t, k�ket. S�t, az is bevillan, hogy r�gebben (a val� �letben is, �ltal�nos iskol�s koromban) hasonl� volt nekem is egyszer. Vissza�rek a terem ajtaja el�, a modellfej m�r pof�tlanul nyilv�nval�an fel�m fordul de nem n�z r�m, �gy t�nik mintha csak valamilyen gravit�ci�s er�nek engedelmeskedve d�lne az ir�nyomba. Bel�pek a terembe. A boncasztalon a hulla helyett csak egy fej van, a hulla feje, amit az oszt�lyt�rsn�m kez�ben forgat, mustr�l - ahogy forgatja, t�bbsz�r is az ir�nyomba fordul a hulla feje, �s ahogy ez t�rt�nik, a hulla minden alkalommal r�m villantja a szemeit! Sikoltozni kezdek. Mintha a k�t gyermeket a folyos�r�l is a boncasztalon l�tn�m, ott �lnek rajta, j�tszogatva. A h�tt�reben feh�rl� ablak valami�rt be�g az eml�kezetembe. A doktor el�m l�p, a haja hirtelen a f�ldig �r, az arca mint egy hull��, a szeme eg�sze fekete, a sarokba szor�tva utols� mondata "Mondtam hogy itt l�zert haszn�lunk", amit az �lom utols� pillanat�ban sem �rtek, a legkev�sb� sem, �s nem is vagyok benne biztos, val�ban mondott ilyet, b�r �lombeli �nem �gy gondolja igen, csak nem figyelt, �n viszont - m�r f�lig �bren ebben az utols� pillanatban - esk�dni mern�k r�, hogy semmit nem mondott l�zerekr�l. Azt�n fel�bredtem.

�s most �bren g�pelek itt �s NAGYON �LMOS VAGYOK. :(