Private MM jellemek2006.04.29. 00:40, Omen Drals
Anyám erősen lebetegedett, szem műtéte volt csütörtökön. Most is fáj a szeme, bár már jobban van, a műtét pedig szükségszerű volt, ugyanis óriási költségekbe vertük magunkat a kontaklencsével, és a hozzá tartozó dolgokkal.
Más.
A Private MM-ről a Merengőn valaki azt írta:
"Fúúú, egy kicsit durva, de nekem tetszik. Az is joo benne, hogy nem az a tipikus komolytalan hülyeség, hanem értelme is van. Na, várom a folytatást, szia!"
Érdekes megjegyzés, hiszen ezt az első fejezetre írta. Csak csók volt benne, és durva beszéd (amit én amikor tizenéves fiúkat írok, elengedhetetlennek tartok, hiszen a nagy részük csak úgy önti magából az obszcén szavakat).
Nem vagyok a szexjelenetek híve, de az is lesz benne (majd) kíváncsi leszek, akkor milyen lesz a véleménye xD
A második mondata viszont tetszik. Ez éppen a második alkalom, hogy valaki eszembe jutattja, hogy az olvasó igenis elég intelligens ahhoz, hogy egy fejezet alapján meg tudja mondani, milyen stílusú lesz a folytatás. Csakmert az említett első fejezet nem sejtet nagy komolyságot a történet elkövetkezendő részeiben, pedig jellemző lesz, de csak kevesebb mértékben. Ilyesmi már régebben is volt, mikor az egyik olvasóm megjegyezte, hogy Jason karaktere igen aranyosra sikerült, és ő ezt a második fejezet alapján állapította meg, holott az első két fejezet vajmi keveset mutat meg a szereplők jelleméből, ő mégis átérezte ennyiből is.
Azt viszont előre érzem, hogy szegény Devon cicámat nem fogják szeretni, mert ő már nehezebb eset. Összetettebb az érzésvilága, és emberibb is. Pedig csak egy mellékszereplő. Jason kicsit fejlettebb nála érzelmi szinten, ezért is őt könyebb követni, következetesebben cselekszik, bár nem épp megfontolt. Devon ezzel szemben nem mindig logikus, a döntései spontánok, és sokszor ellentmond magának. Igazán nagy zűrzavar akkor keletkezik, ha ő sem tudja pontosan mit akar, vagy mit nem, ilyenkor még vészesebb őt tökéletesen ábrázolni, viszont én nagyon szeretem. Mint említettem nem lesz jó ideig senki kedvence sem, mert a döntései gyakran helytelenek, és ezért Jasont sokszor nagyon megbántja. Voltaképp rá igaz, hogy "Az, hogy valaki nem úgy szeret, ahogyan te őt, még nem azt jelenti, hogy nem szeret a szíve minden szeretetével" Ez mindent egybevetve bölcs tanács, és sok fiatal lány megfogadhatná. Egy fiú biztos nem úgy szeret egy lányt, ahogyan az őt, mindenki kicsit másképp. Devon mindamellett szerelmes, de nem azzal van, akivel szeretne - számára az tiltott gyümölcs, és olyan dolgot jelképez számára, amit nem akar elfogadni magán. Futó kapcsolatokba menekül, amik legyengítik, hiszen utálja ezeket - undorodik, és megveti a saját kudarcba fulladt próbálkozásait, majd mikor megteheti, így legyengülve rohan ahhoz, akire valójában vágyik, és mikor eleget volt vele olyan helyzetben, hogy lelkileg felerősödjön, azt mondja nem komolyak az érzései, és újabb futó kapcsolatot keres, így addig nem szabadul a mókuskerékből, amíg fel nem nő ahhoz, hogy magához hű legyen.
Tom megint egy furcsa figura, ő igazán arrogáns, és egoista, de azért tud szeretni. Megvannak a maga hibái, de alapvetőleg a szándéka jó, de néha nem tud határvonalat húzni a lehetséges, és a tiltott dolgok között. Mégis a fensőbbségében van valami igazán vonzó, és ha pozitív tulajdonságairól van szó, Tom mindig tisztában van a maga értékeivel. Ezzel igen könnyen hálózza be azokat, akik neki kellenek. Mindamellett elég felelőtlen, egy kis kalandért akár az állását is kockáztatni merné - persze azért nem vaktában. Kalandvágyó, de próbál biztosra menni, ezért sehogysem bukik le. Elég megfontolt, néha a környezte úgy érzi, hogy egy mondatát is alaposan átgondolta, az ötleteiben nehéz hibákat találni.
Nagy a birtoklási vágya, amit egyszer megszerez, azt onnantól kezdve a magáénak tekinti, ez leginkább a párkapcsolataira jellemző. Nem tűri a hűtlenséget, pedig ő maga is könnyen félrelép, hiszen szereti a kalandot, a kissebb-nagyobb kockázatot. Akit könnyen megszerez, az a szemében nem értékes - szeret harcolni azért, amit a sajátjának akar, és ha ezt túl könnyen megkapja, már nem is kell neki annyira. Egyszer viszont ezt a felfogását mindörökre elveti, de ezért a bölcsességért már súlyos árat fizet.
Jason tipikus fiatal fiú, tele reményekkel és boldogsággal. Devonnél jóval érettebb, ő már képes egy idő után elfogadni magát úgy, ahogy van. A meggondolatlanság nála többször feltűnik, mint központi jellem, de mégsem annyira meghatározó - az igazán nagy döntéseit túlságosan meggondolja ahhoz, hogy elhamarkodottnak tekinthessük a választásait. A meggondolatlansága inkább a kisebb dolgokban merül ki, mint például a tánciskola. Elég ragaszkodó, ha valakit megszeret, nem akarja elereszteni; imád szeretni, és szeretve lenni. Innen kezdődnek az igazi gondjai, hiszen ezt a tulajdonságát a vak is látja - könnyen sebezhetővé válik, kihasználható lesz tőle. Ezt a problémát felismeri majd, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget egészen addig, amíg tényleg megtörténik a baj, és ellene fordítják az érzéseit. Innen megtanulja, hogyan mutassa kicsit másképp az érzésvilágát mint amilyen az valójában - viszont a saját tragédiája annyira elkeseríti, hogy túlzásba esik, és érzéketlen, érzelemmentes jellemmé válik. Egészen addig ilyen, míg valaki igazán bele nem szeret, és így is tökéletesnek tekint rá. Ettől Jason jobban megnyílik, és megpróbálja egészséges mértékben szabályozni az érzéseinek kimutatását, de itt már voltaképp nincs is rá szüksége. Számára Tom eltűnik, és csak egy rossz rémálomként emlékszik rá, többet a közelébe sem megy, amivel nagy fájdalmat okoz, tudtán kívül.
Aztán a többit később, álmos vagyok.
=(^_^)=
~~~ Chuuuu ~~~
Hangok a csendben2006.04.23. 11:24, Omen Drals
Holnap kémia vizsga, én pedig még most is csak a tételeim egynegyedét tudom. Éljen. Ha nem megyek át, fáziskékés nélkül belerohanok a legelső metróba. De persze nem vagyok ideges. Áh...
Más.
Hangok a csendben
Genre: Drama, Tragedy, Suspense, Angst, Deathfic
Date: 2005. szeptember 1.
Author: Omen Drals
Comment: Ez az írásom a középiskola kezdése miatti stressz hatására íródott.
Commendation: Az új osztálynak.
Az esőcseppek halkan koppantak az aszfalton. Üres volt az út, és a kivilágítatlan ablakok sötét fátyolt vontak a kis utcára.
Kisgyermekek nevetése szűrődött ki az éjbe.
Az esőcseppekbe könnyek vegyültek. Mint egy szikla a hegy tetejéről, gördültek a magaslatokból a mély felé. Léptek hallatszottak, idegen cipősarkak játéka. Azon versenyeztek folyton melyikük veri a nagyobb zajt. De a tulajdonosuk gyenge, betegesen lassú léptei meggátolták ezt a kis közjátékot.
Elvira, mint aki nem is látja merre megy, úgy sétált ebben az ijesztő sötétben.
A feketeség körülölelte, és fojtogatni kezdte a lelkét, de ő nem is foglalkozott vele. Emlékképek sanyargatták, amelyek sokkal nagyobb fájdalmat okoztak neki, mint a sötét.
Hinta nyikorgása...
Piros a kis hinta, de nem a vérvörös színű sötét árnyalat, hanem a rikító és világos.
Kopp kopp... Kopognak a cipők visszagondolva a múltra. Kopp kopp... a cipő sarka már a hintát siratja...
Egy kósza esőcsepp vigasztalón folyik végig a fekete lábbelin. A cipő megemelkedik, s a cseppecske a földre pottyan. Hálából a cipő sarka megkíméli a kis cseppet. Kopp... kopp...
Kicsi fiú ül a hintában... kopp... kopp... egy könnycsepp esik a földre a cipő sarka alá, de most már annak senki nem kegyelmez... kopp kopp... Nevet a fiúcska... aranyban, színekben csillogó szőke haját cirógatja a nap... Kopp... a hinta megint felnyög... Kopp... kopp.. ko... kitört a jobb cipő sarka, a gyászát már ő sem bírta...
A kisfiú vérben fekszik, felette a piros hinta... Elnyűtt messzi hangok... Hangos kiáltások voltak, ez bizonyos, de most csak suttogásnak tűnik...
A szőke fejecskét feketére festi a félig száradt életnedve...
Kopp… a letört sarok a vízelvezetőhöz esik... Hangos sziréna, emberek messziről hallatszó hangja...
Már csak egy hang maradt. Egy éles sípoló hang, majd egy férfi hangja, aki meghazudtolva a tömeget suttogva üvölt, tajtékozik, pedig a hangja alig több egy nyögésnél... dátumok, az aznapi dátum, utána egy időpont... Értetlen számok összevisszasága, miért is fájnak ennyire?
Elment a fia… Elhagyta örökre itt egyedül, és céltalanul... a még egészséges bal cipő ledöbbenten koppan elbukott társa mellett... Egy autó dudája töri meg ismét a csendet, de nem talál hallgató fülekre, s Elvira azzal a tudattal fekszik később a járdán, gyilkosa a piros kocsi előtt, hogy talán, már ha a fiát újra nem is láthatja, békét lelhet...
S ahogy szemében minden feketéllik, jóval sötétebben, mint az éjszaka maga, az eső most már tombolni akar, s mire felhangzik a már jól ismert sziréna a távolban, a zuhatag eléri a földet, és kérlelhetetlenné válik.
Cseppjei dühösen verik az aszfaltot, bosszúszomjasan csattannak vissza, hogy utána újult erővel támadhassanak.
Időközben valahol egy távoli lakásban ismét felhangzik pár idegen kisgyermek édes, mosollyal teli kacagása, hogy tudtára adja a viharnak, hogy hiába dühöng, az élet most sem állhat meg.
*~*
Ezt most csak úgy betettem. ^.^ Régen volt az a szeptember elseje amikor ezt írtam... Nyeh, öregszek, basszus. Ja és UPDATE: Akkoriban igen béna voltam a vesszőkez illetően, ezt javítottam. Ma még nincs kedvem az oldalamon is korrigálni *álmos fintor*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Menu
My works
Fantasy Sekai // Spinner's End
Néha magyarul, sometimes in english. Úgy is a bejegyzéseim java része just a bunch of ramblings and bitching, you're not missing out of bármi érdekfeszítőből.
Friss bejegyzések
Archívum
