(igen, tudom hogy eredetileg 'for', irodalombuzi vagyok elv�gre)

Azt hiszem �n az a fajta ketrecbe z�rt mad�r vagyok, aki akkor �nekel a leghosszabban �s a legszebben, ha a ketrec szoros �s majdhogynem biztons�g �rzetet kelt a beb�rt�nz�tt�ben. Az ut�bbi k�t �vben szenvedtem minden egyes bejegyz�semmel. �ltal�ban siker�lt magamb�l kipr�selni valamilyen prezent�lhat� hossz�s�g� �mleng�st, de a hangnemem v�ltozott, �s m�r nincs benne meg az a fajta �sszet�veszthetetlen �lvezet amit az �r�s adott. Ugyan �gy j�rtak a m�v�szibb ir�nyokba halad� l�rai megmozdul�saim is. Valahogy minden, amit tizennyolc �ves koromig csin�ltam f�lbemaradt - mindig bele-bele futok egy v�zlatba, egy f�lig meg�rt valamibe, egy projektbe, ami ir�nt a mai napig is �rdekl�d�m �s izgatott vagyok amint beleolvasok az az�ta is WIP dokumentumba. Amikor m�r olyan h�rom h�napja dolgoztam ugyan azon a helyen - �s akkor m�g �gy t�nt v�glegesen maradok - ism�t megsz�lalt a m�zsa, egy teljes v�zlatot �rtam egy k�nyvh�z, beindult a g�pezet, �gy �reztem magam, mint akkor; azt�n kider�lt hogy a munka keres�s borzalom ism�t kezd�dik el�lr�l, az �ll�som oda, �s az�ta sem ny�ltam megint semmihez - neh�z ezt kimondani, de ennek lassan m�r egy �ve.

Elk�peszt�en hi�nyzik az iskola. Hi�nyzik legf�k�ppen az egyetem - a belv�ros a megf�radt barn�ival �s zugos rom kocsm�ival ahova bet�rt�nk naponta boh�mkodni, m�v�szetr�l besz�lni, �s ahogy lassan ereszkedett a nap �rny�ka a m�lyen b�jt kis ablakok r�sei m�g�tt a horizonton, �gy �reztem �n egyre ink�bb mennyire �letben tudok lenni. �reztem a testem minden megf�radt �s nyomorodott, betegs�gekkel t�zdelt kis sejtemben hova tartozom, mi az a k�zeg ahol �gy �rzem nem vagyok senki, amit �rtek, amiben - te j� �g, pedig de! - m�g magabiztos is vagyok. Aminek a  sok ezer sz�ne �s inspir�lt, felt�zelt kavalk�dja pontosan illeszkedik mindenhez, ami idebent d�b�r�g, amiben nem j� volt �lni, hanem ami velem �lt �s l�legzett. Ahogy minden nap a reggel megf�rdetett a fiatals�gban, m�lyre sz�vtam a leveg�t ny�ron �s a gy�l�lt t�len is, ahogy d�lut�n kamaszk�nt nevettem a torkomon kereszt�l a k�t �ra hossz� el�ad�sokt�l megf�radtan, �s ahogy lesz�llt az �j fiatal feln�tt voltam, mint mindenki m�s, aki nem k�ts�gbees�ssel �s ki�br�ndul�ssal gondolt bele a k�t �ven t�lra.

Hogy menjek �n ide vissza, haza?