2006.04.02. 23:35, Omen Drals
Új blog, új élet. Vagy nem. Mindegy, voltaképp előző blog-pályafutásom, vagy mi nem volt igazán kifizetődő, ha belegondolok, igazán elrettentő. Voltaképp úgy terveztem törlöm az előző blogomat és nem írok többet, de ez nekem nem megy, blog függő vagyok. Nem tervezem esetleg másra ráerőltetni unalmas hétköznapjaim darabjait - kit érdekel a magánéletem, másnak is van ugye - ugye? xD Mármint az érzéseimet biztosan le fogom írni - erre való ez a cuccos nem? - de azt hogy hány dogát és témazárót írtam, vagy milyen köcsög a nyelvtantanár - merthogy az, isten óvjon bennünket - tuti nem fogom.
A nap kérdése: Ha valakiért mindent megteszel, segítesz, a sz@rból is kipucolod, mindent megcsinálsz amit kell, és a szemedbe vágja, hogy hazudsz mert nem, mit mondj?
Más. Vigyázz, szívügyek, ha ez téged bánt, sért, unatat, vagy mittoménaztmár akkor sicc! xD
Szóval, nem tudom, biztosan csak én vagyok ilyen hülye de... annak idején volt egy párom. Nagy volt a korkülönbség, én akkor tizenhárom, ő huszonkét éves volt. A legjobb barátai házában lakott, akik már szintén felnőttek voltak, a legjobb barátosném a két bátyja, és ugye az én volt kedvesem, meg persze a szülők, de csak a barátnőméék. Szóval, a voltom már az első találkozásunkor kifejezte, hogy hát tetszem neki vagy mijazisten, és így összejöttünk, hogy 11 éves kislány styleban mondjam. Nem ez a lényeg, az majd csak jön. Szóval eltelt egy idő, ami alatt azt hittem nem gáz az, hogy ő ennyivel idősebb, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy de bizony. Várható volt, hogy többet akar egy idő után, nem is tudom, hogyan gondoltam, hogy talán nem, hiszen egy felnőtt volt. Nagyon szerettem, és nem akartam a szemébe vágni, hogy eddig és ne tovább, mert nekem jobban fájt volna mint neki. Gyáva is voltam, mert nem mertem elmondani a bajomat, csak úsztam az árral, és mikor úgy éreztem kezd elszaladni a ló, egyszerűen nem mentem többet hozzájuk. A mai napig szégyellem érte magam, ennyi év távlatából is gyűlölöm azt amit tettem, mert megérdemelt volna legalább annyit, hogy szólok neki. De én minden előrejelzés nélkül többet nem mentem, és a barátnőmmel is megszakadt a kapcsolatom. Tudom, hogy a lehető leghülyébb és legvisszataszítóbb döntés volt a részemről, azóta persze sokszor próbáltam sms-t küldeni, felhívni ect. de még akkor is tudtam, hogy soha nem fogja fogadni amit küldök, mert már akkor mondta, hogy nemsokára új telefont vesz, mikor még együtt voltunk - őt azóta soha nem láttam. És komolyan utálom magamat érte, mert ő tényleg nem ezt érdemelte. Talán annyi mentségem van, hogy még nagyon fiatal és éretlen voltam, és megijedtem attól, hogy most egy ténylegesen komoly kapcsolatba kerültem. Még korai volt, de én voltam az ostoba, hogy belementem.
De még mindig nem ez a lényeg, ez csak a köret volt! Mert majdmindjártdenemmost jön egy kérdés.
Szóval, nem tudom, hogyan jutott ez eszembe, hiszen régen volt már. Nagyjából két éve, bár talán már fél évvel több idő is eltelt azóta, ami idő alatt eleget marcangoltam magam. Szóval, az aktuális kérdés ilyesmi: Biztos, hogy az volt barátommal jövök össze, hogy ha nem kezd rögtön udvarolni? Nem lehet esetleg, hogy ha nem foglal le rögtön valaki más tetszik inkább?
De bazmeg.
Annyit gondoltam ezekre a régi dolgokra, hogy sorra előjöttek belőlem a régi ismerőseim arcai, akik ebbe a társaságba tartoztak bele. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak azért voltam ostoba, amit az exemmel tettem, hanem azért is, mert rögtön belementem. Mást szerettem volna meg, de ami késik nem múlik - több mint két év után bazmeg, amióta nem is láttam őket, ráébredtem, mennyire de mennyire csodálatos teremtény volt a legjobb barátnőm bátyja. Na kész. Ennyi. Totál meghülyültem. Ne gyere a közelembe, fertőz! Hogy lehet valaki ilyen ostoba, mint én? Több mint két év telt el azóta, soha nem is láttam onnantól kezdve őket, hogy többet nem mentem hozzájuk (a legjobb barátnőmet egyszer vagy kétszer). Mégis miért? Alig emlékszem valamire ami Vele kapcsolatos, és nesze neked szerelem. Szerintem ez már a teljes és végleges őrültség első jele. Kíváncsi leszek a többire. Kérdés ismét: Volt mással is ilyen, vagy tényleg én vagyok ekkora hülye?
Kitalálom: nem. Szóval én emésztem magam ismét a volt baráom, és a szerelmem miatt is. Rette mich, ahogyan Bill mondaná. xD