Pignon Ernest2008.08.03. 04:09, Omen
Aki ismer, az tudja, hogy horror-faló vagyok. Rengeteg horror illetve thriller alkotást láttam már, a művésziektől kezdve az "öt forintot se ér" típuson át, minden fajtát. A javuk nem ijesztő, vagy hosszú távon nem az. Néha olyan dolgok ijesztőek, amik talán nem annyira rémisztőnek készültek, de azok lettek (Nemrég ugyanezt tapasztaltam a készülő regényem prológusában is. Nem akart ijesztő lenni. Az lett). Ilyenek talán Pignon Ernest alkotásai is. Nem mind borzongató, de egy részük tartósan rám hozta a frászt.
http://www.pignon-ernest.com/
Az első két képre kattintva (Nables, Les Cabines) vannak a szerintem mély benyomást keltő művei. A zenét kikapcsolni alatta főbenjáró bűn! Szóval, eredetileg - nagy Rimbaud* "rajongó" lévén - róla kerestem anyagokat, megint. Szeretlek, Jean **. Na, amúgy tehát róla kerestem infókat, és ebbe akadtam. Ami miatt szerintem ijesztő (nekem ijesztő, ne keverjük a szezont a fazonnal), az egyrészt az elvont stílusa. De ez az elvont olyannyira elvont, hogy már a gondolatától is borsódzik a hátam. A háttérzene alatta néhol pajkos, néhol tipikus francia, sőt talán mindenhol, de mégis... Néhol pont a képek és a zene közti ellentét, másutt pedig a kettő közötti összhang az, ami kitörölhetetlenül beleírja magát az ember emlékezetébe. Az első képcsokorban vannak a durvább dolgok, vagy legalábbis talán annak szántak, de én a Les Cabinestől mentem falnak. Nem hazudok... olyan mintha halottak képeit montázsolta volna mindenhova. Esküszöm. Ott áll a halott a telefonfülékben. És senkinek nem tűnik fel. És ez az utolsó dolog az, ami minden képen, az összes kategóriában visszaköszön - senki nem veszi észre! Semmit! Pont ez az üzenete az egésznek. Szóval szerintem hátborzongató, mert jóval komolyabb mint egy horrorfilm szokott lenni. A mögötte húzódó üzenet véresen komoly, a megvalósítás pedig vérfagyasztó.
P.S.: bocsi, mióta vámpírregényt írok, túl sokszor használom a "vér" szót.
P.P.S.: Tényleg bocs.
*"rembó" az ó inkább olyan au. Csak semmi "rimbaud"!
**"zsan" ugye. Csak semmi Jín. Igen, hallottam már így. Nem volt egy élmény.
Amúgy minél többet foglalkozom a francia nyelvel, annál inkább imádom. Esküszöm. A második nyelv, amire első hallás után rávágom, hogy olyan, mintha nekem ezt kellene beszélnem, nem a magyart - pedig azt is imádom, komolyan. Az első amúgy a japán volt. Szerelem első hallásra. Viszont vannak olyan nyelvek, amik hiába tetszenek veszettül, sosem fogok tudni ráérezni. Ilyen pl. a német. Egyszerűen nem megy, nem az én nyelvem, hiába tetszik. Nagyon régen pedig beszéltem németül konyhanyelven kicsiként. Én állat, mikor hazajöttünk basztam gyakorolni, nehogy elfelejtsem. Egy szóra emlékszem belőle össz, ez a "schnell" egy ragozott formája, de nem akarok hülyeséget írni, úgyhogy nem írok semmit. Mindegy, azt jelentette gyorsabban, akkor mondogattuk, mikor a felnőttek löktek minket a hintán. Amúgy hihetetlen dolog ez, mert pl. emlékszem rá, amikor kicsiként kutyát sétáltattam, és beszélgettem egy nővel, de az egészre max magyarul emlékszem, pedig végig németül beszéltünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Menu
My works
Fantasy Sekai // Spinner's End
Néha magyarul, sometimes in english. Úgy is a bejegyzéseim java része just a bunch of ramblings and bitching, you're not missing out of bármi érdekfeszítőből.
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó