(Utassy J�zsef: Az �n keresztem)

Nem �rok m�r �vek �ta akt�van. Ford�tgatok itt-ott, de az az igazi �r�s m�r r�g�ta nem szerepel n�lam napirenden. �s �rezhet� a hat�sa. S�t, igaz�b�l minden napomat valahogy befoly�solja.

Valahogy mintha elvesztettem volna ezzel a hossz� sz�nettel valamit, ami a legrosszabb napjaimat is valamennyire jobb� tette. Im�dtam a szavakkal j�tszani - �gy vagy �gy -, k�rm�lni v�g n�lk�l az �pp eszembe jut� �rnyalt utal�sokat, vagy szem�lyes bejegyz�s vagy  kital�lt t�rt�net form�j�ban. Nagyon ritk�n olvastam csak vissza mitn siker�lt a vil�gra szabad�tani �gy, de nem is ez volt a l�nyeg. Voltak dolgok, amiket k�zkincs� kellett er�szakolnom ahhoz, hogy jobban �rezhessem magam, abraszt gonmdolatoknak katon�s szigorban konkrt gondolatokk� �s �rz�sekk� kellett dsorakozniuk, hogy �rezzem: a nagyszob�ban bujk�l� sz�rnyetegem feje felett kigyulladt a l�mpa, s nem csup�n l�that�v� v�lt, de neve is lett amit cs�folhatok ezt�n. � igen, �nz� m�don im�dtam - im�dok - �rni. De m�r �vek �ta nem csin�lok ilyet, �s �gy �rzem magam mint az az Arthur Rimbaud, aki �vekkel azut�n hogy s�rt�d�tt gyerekk�nt fak�pn�l hagyta a 19-ik sz�zad francia irodalm�t ki�hezetten veti mag�t a "besz�mol�kra" Afrik�r�l, hogy v�gre ki�lhesse az �r�sban a felgy�lemlett t�ltetett, m�gha ez azt is jelenti hogy hamar r�j�nnek, hogy az a fantasztikus vil�g amit ler nyilv�n kital�ci�. Csak �rni lehessen. Az �n Saison en Enfrer-em nagyj�b�l akkor �rt be engem mikor �t is nyakon cs�pte. Milyen f�jdalmas szor�t�sa ez a k�ts�gbees�snek! �gy marjolja a nyakadat, hogy csak annyit tudsz magadnak fulldokolva ny�gni, hogy  "nincs ihletem", �s m�sz a vil�gba ezerfel� �s �gy teszel mintha se te, se senki m�s nem l�tn� hogy m�g mindig nem kapsz leveg�t �s k�t kar szor�tja el a nyakadat. Micsoda kom�dia ez. Az az eg�sz "nincs ihletem" halandzsa am�gy persze kamu, m�ghozz� a legsz�nalmasabb fajt�b�l. Egyszer�en csak lenyeled mint torkos gazdag a mignont mindenf�le �zlel�s helyett - le is cs�szott a torkodon an�lk�l, hogy �rezted volna az �z�t. H�t �gy �tni azt�n t�nyleg nem lehet, ahol pedig az �z as l�nyeg, legal�bb is ha a (botzalmas) hasonlatn�l maradunk. 

Olyan ez, mintha egy nagy v�rat emeltem volna magam �s az elm�m k�z�, kiz�rva azt. A v�ram sz�rke �s semmitmond�, de ann�l nagyobb m�retben �s zords�g�ban. Az ablakok korhad� deszk�kkal eltorlaszolva �s lez�rva, a kapu sosem l�tezett, �n meg odabent valahol m�lyen ebben a satnya �p�letben, ahol mondjuk a b�rt�n vagy a hullah�z lenne am�gy, na ott kuporgok �n a vil�g minden kedvetlens�g�vel. N�ha kij�v�k a virg�talan, b�d�s f�ld� tet�kertbe, kivicsorgok a falon t�li vil�gra - az elm�mre, az alkot�shoz val� kedvemre - �s megmondom neki amit meg kell, hogy f�jdalmat okozol mert igaz vagy, �s valahogy az ut�bbi p�r �vben egyszer�en  hajsz�lon egyens�lyozom az �letben, mindig lefel� n�zve, �s l�tva a saj�t j�v�met, ahogy lent fekszem v�rbe fagyva a f�ld�n t�bbsz�z m�ter m�lyen. �s ez mennyire nem tetszik. De meg am�gy is, nincs nekem m�r ilyenekre id�m, dolgozom. Komolyan ember vagyok. Gyerekes? Ugyan! Cseppet sem. Nem �n vagyok az, akit mindenhol kisgyerekk�nt kezelnek, mert am�gy az is. Micsoda felt�telez�s. Komoly ember vagyok �n itt k�remsz�pen, kurva komoly. Nincs itt nekem id�m �lmokra meg fant�zi�lgat�sra, b�r minden nap ezzel vagyok elfoglalva, olyannyira hogy n�ha �sszekeverem a val�s�got �s az �lmokat, de �n ugyan nem. Am�gy. Le�rni �ket meg v�gk�pp megcs�fol�sa lenne annak, milyen nagoyn komoly �s feln�tt vagyok �n. Persze, feln�tt. Aki m�g a mai napig is �gy hivatkozik mag�ban a koll�g�kra, hogy "a feln�ttek". K�tsz�n�? Ugyan, micsoda r�galmak. Nyilv�n a magam m�v�szete az, ami elv�g a val�s�g teljes m�rt�k� meg�l�s�ben, �s nem annak a tagad�sa.