TE JÓ ÉG.

Szóval, miután a blog.hu sikeresen megmentette a blogolos blogomat (milyen szóismétlés? kötekszel?), gondoltam belelapozgatok régi blogom soraiba, és szembeötlött a régi szegény Mirror of Desire emlegetése egy 2008-as bejegyzésben (ja, amúgy a blogolos postokat azóta is importálom ide... khm). A furcsa az volt, hogy míg az oldalt rendesen felkeresve tisztességes címén (http://mirrorofderise.ingyenweb.hu/) csak egy Átalakításos üzim fogadja az odatévedt szerencsétlent, csak hogy a blogomon frankón megadtam az eredeti kezdőoldal címét. Na most, hiába nem feledkeztem meg (teljesen) a m.o.d.-ról, igazság szerint csak akkor futok bele, ha fps-en vacakolok, ami az utóbbi időben nem nagyon van, s akkor is csak átfutok a sok sajuni.htm-en... Évek óta viszont ismét látom ahogy amúgy kinéz... és! :D

Szóval, az oldalt 15 évesen csináltam, zéró PS tudással és mi egyébbel frissen szabadulva a gportálról, amiről igazából sosem tűntem el teljesen, s azóta ide is költöztem véglegesen. DE akkor még menő volt html oldalakat nyitni a kis firkálmányoknak, és akkoriban én nagyon könnyen ugrottam az új trendekre, így hát... xD

Az LHM-et azóta sem folytattam, mert igazából elkavartam valamerre egy kulcsfontosságú papírfecnit amire felvázoltam a sztorit egy hirtelen ihletett pillanatomban. Pedig sokszor belefutok a Dropboxos mappámban az írások között... és mindannyiszor izgatott leszek tőle, azt hiszem így 8 év után és érdekel a sztori, tényleg meg kéne írni. De ugye ez sokkal inkább újraírást jelentene, elvégre... Illetve van projektem éppen aktívan (ennyi év után!),s az Istenfattyak is évek óta porosodik az Írások mappámban befejezetlenül, báááár... az több kötetes is lenne. Meg mióta Twilight, azóta kedvem sincs. IGEN, voltunk akik fiókírtak vámpírokról a Twilight előtt, s akkor ez nem is volt ciki.

Nem túl büszkén, de lelkesen jelentem, kész a "mű", 21-én végül nekiveselkedtem valamelyest befejezni.

De nagyjából így fest a végére:

Tele hibával, de mégis egészen meg vagyok vele elégedve. Egészen eddig semmit de semmit nem sikerült digitálisan rajzolnom, ennek javarészt annyi az oka, hogy nincs tabletem. Egérrel rajzolni pedig egyszerűen nem megy. Viszont azért úgy tűnik valamit sikerül csinálni egy bescannelt rajz segítségével legalább... Amúgy a gond csak annyi, hogy hogyha pontosan akarok egy vonalat húzni ps-ben, ahhoz nagyon erősen be kell zoomolnom, úgy viszont egyszerűen nem látom mit csinálok. Egy egyszerű kör megrajzolása meghaladja a 10 percet, és azért az én türelmem is véges. De így legalább nem kell látnom mit csinálok, mert a bescannelt rajz fölötti layerre rajzolgatok, így úgy nagyíthatok, ahogy tetszik. Ezek a dolgok sosem fognak úgy kinézni, mint egy rendes tabletes rajz, de egyáltalán valami készül, és ez nagy szó! Úgy hogy mindent egybevetve én boldog vagyok.

Amúgy egy kis sprite kezdeményt is készítettem hozzá, ami persze teljesen felesleges hiszen egy szál karakter egyetlen képe virít ott fent, ez az egyetlen arckifejezés amit eddig megcsináltam, így teljesen felesleges már sprite-ot készíteni, de annyira tetszett Despain színteóriája (link itt), hogy mindenképpen ki akartam próbálni. Így hát életem első bust-ja után elkészült életem első sprite darabja (és persze kimagasló minőséget képvisel, legalább is ami az ember szépérzékének sértését illeti).

S persze nem csupán ronda (és ami a színteóriát illeti baklövés a pixelművészet legjavából), de a mérete is rossz, így teljesen használhatatlan.  Kipróbáltam, azért van kilencszer egymás mellé másolva, hogy lássam jól lőttem-e be a méretarányt, és mindenki vágjon mérsékelten átlátszó meglepett pofát: NEM.

Bár azért merem mondani, megvan a maga bája, úgy értem az anyátlan, gyámoltalan dolgokat azért ha nem is szereti, de megszánja a művelt lélek, no?

Baaah.

A lent említett skiccből jelenleg ennyi van kész:

Mint látható, sajnos azzal a tudattal indultam neki, hogy pocaktól lefelé úgysem látszik majd semmi, így se a lábát se a karjait nem javítottam ki. A lineart úgy-ahogy megvan, és felcsaptam az elképzelésnek megfelelő színeket, de egyelőre ennyi. Nem tudom amúgy miért haladok ezzel ennyire nyögve nyelősen, pár óra alatt össze lehetne dobni.

Szóval már vagy olyan két napja ilyen nagyon furcsa, meghitt mégis ijesztő melegség érzetem van. Nem igazán tudom mire vélni, tippjeim vannak csupán. A legvalószínűbb az időváltozás, tavasz van, és én nagyon érzékeny vagyok az évszakokra. A nagyon alatt azt értem, nagyon nagyon nagyon nagyon. Furcsa érzések kavarognak idebent, nevet adni egyiknek sem tudnék, pedig évek óta próbálok. Néha jó, néha nem. Nem is tudom. A plusz löket meg talán onnan jön, hogy őszinek érzem az időjárást, és ez lehet, hogy bekavar. 

Mindenestre végigjátszottam a Wadanoharat, és imádtam!

A saját projektem meg persze sehogy sem halad, de mindegy. Azzal vígasztalódom éppen, hogy annak a rejtelmeit próbálom kifürkészni, hogyan rajzoljak digitálisan ha egyszer nincs digitalizáló táblám. Ez a skicc a próbaáldozat:

Az eddigi eredmény, tele hibákkal, és teljesen semmilyen fázisban éppen (külön felhívnám a figyelmet a Kiszel-szemöldökre, amire nemsokára rá fogok feküdni):

Meglátszik rajta, hogy szó szerint annyira fel kell nagyítanom a pontossághoz, hogy NEM LÁTOM mit csinálok. Így kerülnek a szünetek és a rossz helyen folytatások a képbe, illetve a szeme érdekesen horpadt, ajvé! Meg persze az egész olyan.... herpderp. Csúnya a vonalvezetés ahogy van, no. Sehogy sem tudom magam digitalizálni, s mint látható az eredeti is elég gyenge, így hát a kórkép összeállt. De akárhogy is, valahogy mennie kell. Valahogy. Akárhogy.

Eme probléma alkotja magját annak, miért nem sikerül haladni az RPG Makerrel.

Szerintem a tény, hogy ezt a lehető legolcsóbb, és leg-nem-fehérebb levelezőpapírra karcoltam fel, csak annyit jelent, hogy úgy éreztem a feladat öngamában nem elég idegfeszítő, és kell egy kis plusz kihívás. Vagy csak szeretem magam nézni ahogy szenvedek, nem tudom.