Szóval már vagy olyan két napja ilyen nagyon furcsa, meghitt mégis ijesztő melegség érzetem van. Nem igazán tudom mire vélni, tippjeim vannak csupán. A legvalószínűbb az időváltozás, tavasz van, és én nagyon érzékeny vagyok az évszakokra. A nagyon alatt azt értem, nagyon nagyon nagyon nagyon. Furcsa érzések kavarognak idebent, nevet adni egyiknek sem tudnék, pedig évek óta próbálok. Néha jó, néha nem. Nem is tudom. A plusz löket meg talán onnan jön, hogy őszinek érzem az időjárást, és ez lehet, hogy bekavar.
Mindenestre végigjátszottam a Wadanoharat, és imádtam!
A saját projektem meg persze sehogy sem halad, de mindegy. Azzal vígasztalódom éppen, hogy annak a rejtelmeit próbálom kifürkészni, hogyan rajzoljak digitálisan ha egyszer nincs digitalizáló táblám. Ez a skicc a próbaáldozat:
Az eddigi eredmény, tele hibákkal, és teljesen semmilyen fázisban éppen (külön felhívnám a figyelmet a Kiszel-szemöldökre, amire nemsokára rá fogok feküdni):
Meglátszik rajta, hogy szó szerint annyira fel kell nagyítanom a pontossághoz, hogy NEM LÁTOM mit csinálok. Így kerülnek a szünetek és a rossz helyen folytatások a képbe, illetve a szeme érdekesen horpadt, ajvé! Meg persze az egész olyan.... herpderp. Csúnya a vonalvezetés ahogy van, no. Sehogy sem tudom magam digitalizálni, s mint látható az eredeti is elég gyenge, így hát a kórkép összeállt. De akárhogy is, valahogy mennie kell. Valahogy. Akárhogy.
Eme probléma alkotja magját annak, miért nem sikerül haladni az RPG Makerrel.
Szerintem a tény, hogy ezt a lehető legolcsóbb, és leg-nem-fehérebb levelezőpapírra karcoltam fel, csak annyit jelent, hogy úgy éreztem a feladat öngamában nem elég idegfeszítő, és kell egy kis plusz kihívás. Vagy csak szeretem magam nézni ahogy szenvedek, nem tudom.