Biztos vagyok benne, hogy Te is olvastál, láttál, vagy csak hallottál pszichológiai teszteknek minősített izébizéket, amik alapján megmondják, náci, szexmániás, vagy gyönyörű és érzéki vagy-e. Ezeket általában a média adja közre. Na de most látsz egy másmilyet is. Hogy mennyire hiteles, vagy mi, dönsd el Te, rád bízom.

Pszichopata vagy-e, drágám?

Egyszeri nőnek meghalt az édesanyja. A temetésen találkozott egy férfival, és nagyon jól elbeszélgettek, a nő szinte azonnal bele is szeretett, de elfelejtette elkérni a férfi telefonszámát, ezért többet nem látta.

 

Rá egy héttel később a nő megölte a testvérét. Szerinted miért tette?

 

Most gondolkozz el, képzeld magadat a helyébe. Ha ezzel megvagy, görgess lejjebb. Addig ne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért, hogy a következő temetésen hátha ismét találkozik a férfival, és elkérheti a számát.

Kicsiny tesztünk szerint ha Te is erre gondoltál, irány Lipót mező.

Ha nem, akkor oké. Én úgy gondolom, ha az ember nagyon logikás, és megszállottan keresi az összefügéseket rájöhet. Bár én fél évvel ezelőtt totál másra gondoltam, azt hittem sajnálta az anyját. A romantikus lelkem xD De azért ha Te mégis kitaláltad, a biztonság kedvéért küldj egy e-mailt, hogy kivel nem szeretnék összefutni egy sötét sikátorban. És már lehet színezni is :D (ámbár a színkeverés nem működik rendeltetés-szerűen)

Mit szólsz hozzá?

A freeblog immár totál megújult, hurrá! Nekem legalább is iszonyúan tetszik ez az új kezelőfelület, hogy beépített kommentbox van, a stílusa, hogy még lazább... szal yo!

A mai napon nekem nincs iskola (azt hiszem másoknak sincsen) szóval aludhattam soáig. Furcsa, hogy nemsokára nyári szünet, de pozitív!

Ijesztő a jókedvem, igaz-e? Nem tudom mitől van, de most ki kell élvezni.

Orsi naponta basztat a "tömörísd légyszi az empéhármamon a zenéket" üggyel, aztán iskolában csak nem ment, mert tele volt az egész, rámenteni gépre meg nem lehet... Persze most úgy jött ki, hogy én vagyok béna, na mindegy.

Mostanában szüneteltetem a LHM-t, mert amíg én nem vagyok magammal tisztában, addig nem tudok mit csinálni vele.

Nemrég ismerkedtem meg Rékával, aki egy nagyon kedves lány. Sokat mesélt nekem a belső mesterekről, például magyarázatot adott arra, hogy valószínűleg miért is nem akar velem Oliver beszélni. Oliverről majd egy következő posztban írok.

Szóval, van úgy, hogy a belső mesterek próbák elé állítanak. Ez azt jelenti, hogy valamilyen zsákutcába terelik az életedet, ahonnan igaz van többféle kiút is, de egyik nehezebb mint a másik. Én is most ilyen helyzetben vagyok, döntenem kell: feladom vagy reménykedem tovább.

Furcsa helyzet ez, mert pontosan én sem tudom mit akarok, de ebben csak az a nehéz, hogy nem tuom, hogy a vágyam elérhető-e. *közben felfedezi a "visszavonás" és "újra" gombot a szerkeztőlécben, és virtuálisan is áldja Mr. A-t*

Igaz, ez így most könnyűnek hangzik, pedig iszonyú kínokat élek át, de nem szeretek erről beszélni.

Nem tudom, mások imádnak arról fecsegni - minél több embernek - milyen borzalmas is az életük. Én nem. Egyrészt nem szeretem, ha mások tudják, hogy gyenge és sebezhető vagyok, ellentétben azzal, ahogy ismernek, másrészt... nem. Sokan viszont - lányok többségben - imádják sajnáltatni magukat. Emlékszem volt egy lány barátom, akiről úgy tűnt, hogy valószínűleg cukros. Ő már amúgy is vérszegény volt, szóval volt baja rendesen, de ő imádta magát sajnáltatni. *közben felfedezi az új betűtípusokat is, és virul a képe*. Például egyszer így adta elő a bemutatkozást: vashiányosan vérszegény vagyok, és cukros. Nos, nem tudom ki mennyire jó biológiából, de a "vashiányosan vérszegény" kifejezés már csak azért sem létezhet, mert a kettő ugyanaz. A vérben a vörösvérsejtek jóval kevesebb számban lelhetők fel, mint a fehérek. A cukros vagyok kijelentés pedig még nem is volt eldöntött dolog - úgy tudom mégsem cukros, de ezt már sosem tudjuk meg.

Ja, és oldalajánló következik: www.zene.gportal.hu - Dj. Jocee-val és Tach-al ellentétben ő saját szerverre tölti a zenéket, senkitől nem lop, így nincsenek törött linkek. Olyan ínyencek is vannak az oldalán, mint pl. a Freestyler. Szerintem érdemes hozzá ellátogatni, én egy halom zenét töltöttem tőle.

Azt pedig ne kérdezze senki, mit is jelet a bejegyzés címe. Az a lényeg, hogy van egy Bleach című anime, aminek egy részletét kivágták, és ezt újra és újra játszák, így egy folyamatos videót kapnak. Ez konkrétan a lány póréhagymarázása. Plusz hozzáadták zenének a Loituma egy számának átdolgozásá (ami normális finnből így halandzsa finné lett) és aki meghlgatta, az függő lett. Azaz 10 megtekintőből 8 biztosan. *nem lehet állítani a betűk színét?!*

http://www.skoften.net/comments.php?id=2017_0_1_0_C

Szóval ez... kihagyhatatlan. Következő posztban mutatok még pár ilyen gyöngyszemet. *bazmeg tényleg nem lehet...*

UPDATE: Volt néhány elgépeléstől származó marhaság, és egy-két nemfigyelekodamitisírokéskihagyokpárszót féle hibám, javítottam. Természetesen nem gondolom azt hogy a vashiány és a cukorbetegség ugyanaz, nem figyeltem oda, esedezem az elnézésedért. Attól függetlenül ez most ciki, mert nem tudom bebizonítani, hogy nem vagyok ilyen hülye. Oda a hírnvem xD

 

Mit szólsz hozzá?

http://piclog.de/tobill/?text=GAY+---------%3E

Kattint, és ír valamit a rublikába. A rublika alatt olvas, miket írtak a többiek.

TH fanok és haterek (anti fanok) egyaránt imádni fogják. Van pár érdekes is...

Mit szólsz hozzá?

Kémia vizsgám hármasra sikerült, de tudom, hogy segítséget is kaptam. Pedig mennyire kételkedtem benne... Szóval ez egy jó dolog volt, virult a pofám, éljen! Szerdán töri témazárót írok, jajdenemjó. Sőt, holnapra valami földrajz leckét is kreálni kellene, csak sajnos - további harmnichárom (egy fő hiányzott) társammal egyetemben - fel se írtam a feladatot. Aztán még pótolni is kellene amit mulasztottam. *sóhaj* Mostanában egyébként rákaptam az RPG játékokra, amikről aztán tényleg megoszlik a vélemény. A Love Impact cíművel kezdtem, ami egy Yami no Matsuei-es játék, ami végén még kexelés is van, de Hisokát valami fél órán át kellene símogatni meg csókolgatni, hogy a következő szintre jussak, és nekem ehhez hajnali négykor nem volt türelmem. Egyébként az egyik legbonyolultabb és legösszetettebb játék a műfajban, és csak azért nem ismert, mert egy yaoi animere épül (és a végén értelemszerűen yaoi elemeket tartalmaz. Sokat.) Tsuzuki/Hisoka a páros, alig várom, hogy megoszthassam Datenshivel, imádja őket együtt.

A Fantasy Sekai látogatottsága ismét csökken, de már egyszerűen nem tud érdekelni. Én tudom, hogy olyan dolgokat kínálunk, amit máshol nem kap meg senki, úgyhogy nyugodt a lelkiismeretem.

Nemsokára  egy éve annak, hogy internetem van, furcsa belegondolni, hogy ez mennyit változtatott rajtam. Ha pedig valakit az internet változtat meg, az sehogy sem jó. Arra emlékszem, hogy akkoriban először a Courier New betűtípust imádtam, mostmeg nem. Utána a Garamond volt soron, szigorúan dőlt betűkkel... már az sem. Ezt voltaképp csak azért írom le, hogy később is tudjam, mert az ilyen apróságokat gyorsan elfelejtem, pedig furcsa, de érdekes erre visszagondolni. Nemsokára egy éve annak is, hogy megírtam életem első, publikált fan fiction-ját is, Emlékezz címmel, amire a legtöbben szavaztak, mint legjobb fan fiction, de mivel a szavazás nálunk volt, én pedig szerkeztő vagyok, nos csak nem adhattam magamnak díjat. Sőt, emlékszem még Murára is (Sesshoumaru Nagyúr) aki annyi bosszúságot okozott, és akire az elején annyira felnméztem, csakúgy mint Inutaisho-ra. Nevetnem kell, ha erre gondolok, most már mindketten annyira szánalmasnak tűnnek a hazugságaikkal, és a hülyeségeikkel, hogy fircsaálom, hogy ez akkor annyira feldühített. Most is emlékszem Datenshi régi karavánjára, mikor még mindketten nagy nagy InuYasha rajongók voltunk. Akkoriban ő Rin-chan volt, én meg Sesshoumaru Sama. Ez is nagyon régen volt... Emlékszem még a ~Sesshoumaru~ nickemre is, és chichire, aki akkor Ayumi volt, (avagy Tomiko) és felvette az ~Inutasiho~ nevet. Aztán ő is váltott, és InuTaisho lett... nagyon gyerekesek voltunk akkoriban, bár a chichi és musuko dolog bevallom még most is hiányzik, chichi olyan kellemes támasz volt "apaként" amire most is szükségem lenne. Nagyon jólesett, de már elmúlt, és semmi nem hozza vissza. Talán ezért is szeretem a szerepjátékokat. Ami meg most a Harry Potter szerepjátékot illeti, ahhoz képest hogy én találtam ki, egy nagyon nagy szar lett. Na nem azért mintha hú de jó ötleteim lennének, de eszemben sem volt, hogy a többiek nyálas, rosszul megírt igénytelen szerepeket fognak alkotni, ami mindig úgy kezdődik, hogy /me a tóparton ül. Szeretnék egy olyan oldalt találni, és a látogató egyikévé lenni, ahol igényes chat alapú szerepjáték van. Csak ilyen nincsen, és valósznűleg nem is lesz. Helyette ott a TTC, ahol megy az undorító romantika folyam, ahol Ginny szemében különös fény csillan mikor Harry-re nevet, és Dumledór képben sincs. Madam Pomfrey pedig nem létezik, helyette van viszont Mrs. Pomfri. Úgy járt, mint szegény Dumbledore. Kicsit nevet váltott. Ott vannak aztán az InuYasha szerepesek ai, akik hasonló mocsokból indultak, de lassan egy év után már nagyon igényesen játszanak. Majd ha a HP szerep szobámat megnyithatom ismét én, és normális játékot lehet benne játszani, akkor benézek.

A nap kérdése: Hogy lehet az, hogy ez szar oldalt több mint százan látogatnak naponta, és egy olyat, ami különleges, és a látogató olyasmiket is kaphat, amiket másol soha, jóval kisebb a visszatérő látogató?

A nap bosszúsága: Az egyik blogger leutánozta ezt az "a nap..."-omat. De nem haragszom érte ^______^

A nap rejtélye: Oliver miért üzen akkor, amikor nem kérem, és miért nem amikor kérem?

A nap szégyene: Egy lány, aki hetedikben háromszor bukott, és 13 évesen elvesztette a szüzességét.

Mit szólsz hozzá?

Sosem felejtem el, volt egyszer egy osztálytársam, akiről már vicceket alkottunk, annyira az értelem magaslatán volt. Egy alkalommal ismét megcsillogtatta tudását, erről mesélek most.

Annak idején énekkaros voltam. Jáucs, pedig bizony. Igaz egybeesett az informatika óráimmal, amiért az ötös helyett hármasra csúszott az év végi átlagom, mert sok órán nem voltam ott, és csak az év végén léptem ki, de mindegy. Szóval, kedves osztálytársam, Henrietta is velünk tartott egy hangversenyre, bár fene tudja milyen indokkal, hiszen a próbák egytizedén sem volt ott, de istenem, ez nem akadály soha. Tehát, éppen készülődtünk miközben a következő beszélgetés zajlott le köztünk:

- Fú, én annyira izgulok emiatt a verseny miatt - nézett rám Heni. - Remélem nyerni fogunk!

Talán sejthette, hogy valami hülyeséget mondott, ugyanis az arcom elég sokatmondó volt. Mikor aztán sehogy sem javította ki a hülyeséget, azért rákérdeztem:

- Milyen verseny?

- Hát ez, amire most készülünk!

- Ez csak egy hangverseny Henike, egy hangverseny. Több kórus énekel egymás után dalokat. Nincs verseny. - hallatszott a lemondó hangom.

- Ja! - csapott a homlokára, miközben én már messze jártam, attól félve, hogy ez fertőző.

Mesélhetnék még Heniről, vagy másról, de már túl megszokott jelenség ez ahhoz, hogy érdekes maradjon. Sajnos.

Mit szólsz hozzá?