Boldog f�jdalom

Milyen felh�tlenek. Csak �lnek az �let�rt, az �r�m�rt, a kaland�rt, a holnap�rt. Pedig fiatalok m�g, rem�nyekkel �s v�rakoz�ssal tekintenek a j�v�be, �s ez a der�l�t�s hatja �t az eg�sz boltot is. Mintha a megannyi �dess�g �s ketyere, a falak, az ablakok, a padl� �s a mennyezet mag�ba sz�vta volna ezt a pulz�l�, m�lni nem akar� energi�t, �s bel�pve mindenkit bet�lt�tt volna a boldogs�g �s a gondtalans�g �des, melenget� �rz�s�vel. Valamikor, nem is olyan r�g, ez az �rz�s term�szetes volt, b�r most m�r olyan messzinek t�nik, mintha ezer �ve lett volna. Az eg�sz annyira �lomszer� �s val�tlan volt, hogy George m�r szinte v�rta, mikor �bred Fred hangos rikkant�s�ra, vagy egy �j tal�lm�nyuk sz� szerint kirobban� siker�nek hangj�ra. M�r �vek �ta fekszik le �gy, hogy reggel �t keresi, bolyong a lak�sban Fredet sz�longatva, de nem tal�lja. Legal�bb negyed �ra kell egy�ltal�n ahhoz, hogy tudatos�tsa mag�ban: b�rhol keresheti ikerb�tyj�t, nem fog r�lelni. Minden�rt az �lmai felel�sek. Mik�zben alszik, tudat alatt m�r meg sem pr�b�lja mag�t t�ltenni testv�re hal�l�n; elm�je nyugtat�an el�vet�ti �lete legszebb �veit, a h�csat�kat a roxforti parkban, az �jszakai kiruccan�sokat a kast�ly rejtett folyos�in, vagy egy �jabb tal�lm�ny ki�tl�s�nek pillanatait. �lmai v�g�n b�k�vel �s el�gedetts�ggel a sz�v�ben t�r nyugov�ra, hogy reggel, felkelve �jra �s �jra, nap nap ut�n szembes�lj�n vele, hogy m�r r�g mag�ra maradt.

Mintha b�tyja minden reggel meghalna, hogy George-nak minden �bred�se keserves lehessen. Sok�ig arra is gondolt, esetleg valamilyen �tok �ll a h�tt�rben, de megk�rdezni senkit nem mert; hiszen ha nem var�zslat, csakis az � gyenges�ge tehet� felel�ss�, m�rpedig a fi� egyre ink�bb erre gyanakodott. Fred �s George Weasley pedig sosem mutatj�k �rz�keny �nj�ket, f�leg nem a gyengepontjaikat. �gy �rezte, sz�gyent hozna Fredre egy esetleges leleplez�d�ssel, a reggeli k�nszenved�seit illet�en. �gy h�t nem maradt m�s, mint elt�rni az �bred�s kegyetlen velej�r�it, de a vigasztal�s nem maradt el, hiszen este egy �jabb �lom engesztelte ki. Tal�n pont ez az oka mindennek: hogy k�ptelen elszakadni a m�ltj�t�l, �s szomjazza a r�gi �lete perceit. Ennyi id� ut�n viszont m�r r�g t�ltette mag�t azon, hogy megpr�b�lja elfelejteni testv�r�t, r� kellett d�bbennie, sosem lesz k�pes t�ll�pni �lete legnagyobb vesztes�g�n. Fred nem csak az ikerp�rja volt, hanem � maga – a m�sik fele. �k ketten alkottak egy teljes eg�szet, �s k�l�n-k�l�n �rny�kai voltak csak �nmaguknak. F�lemberek.

Persze a csal�d mindig seg�t� kezet ny�jtott, pedig George sosem ig�nyelte. Tulajdonk�ppen m�r �vek �ta a sz�l�i h�z fel� sem n�zett, �s erre legink�bb az �desanyja volt az ok. Mrs. Weasley ugyanis ah�nyszor megpillantotta �letben maradt ikerfi�t, f�kevesztett zokog�sban t�rt ki, �s George ett�l valahogy m�g jobban k�ts�gbeesett; nem csak az �let�ben meg�resedett hely t�tongott olyan f�jdalmasan, m�s gy�sz�t l�tva m�g a szokottn�l is jobban tudatosult benne a trag�dia. De ami a legf�bb ok volt, az m�giscsak az, hogy anyj�t �gy zokogni m�g sosem l�tta azel�tt. George azt a f�jdalmas k�vetkeztet�st volt k�nytelen levonni, hogy egy gyermek�t sirat� any�n�l nincs borzalmasabb l�tv�ny.

Mivel teh�t otthonra m�r nem l�togatott el, sz�lei lev�lben tartott�k vele a kapcsolatot. Nem jav�tott a helyzeten, hogy m�g most is, ennyi �v eltelte ut�n, „Kedves Fred �s George!” – megsz�l�t�ssal kezdt�k �zeneteiket. M�g a c�mz�sen is mindk�t iker neve szerepelt. A lev�lpap�r pedig �titatva anyja k�nnyeivel. Ez a pokol. Nem kell meghalni az�rt, hogy az alvil�g k�nk�ves bugyraiban �r�k k�rhozatra l�gy �t�lve.

- Ezeket k�rem! – z�kkentette ki gondolatmenet�b�l egy tizenh�rom �ves-forma kisl�ny. Arca kerek volt, �s pirospozsg�s, haja s�t�tbarna, amin a hideg ellen�re egy piros hajp�ntot viselt. S�t�tbarna szemei ragyogtak a csalafintas�gt�l. Ha a tekintete nem leplezn� le, val�sz�n�leg senki nem sejtene ennyi huncuts�got err�l a l�nyr�l, f�leg, mert alig hogy George mellkas�ig �rt.
Lepakolt a pultra vagy egy tucat holmit, �s a fi�nak egy pillanatra �tfutott az agy�n, vajon a kisl�ny hogy tudott �gy v�logatni, hogy csak olyan tr�kk�s holmikat szedett �ssze, amik m�g Freddel k�z�s munk�ik voltak. V�g�l is elhessegette a gondolatot, �s f�lig oda sem figyelve sz�molta �ssze a holmik�rt j�r� �sszeget, �s f�l f�llel hallani v�lte, amint Hermione �ppen Ronnal veszekszik, ami�rt m�r megint elbambult, �s j� hossz� v�rakoz� gyereksereget halmozott fel a pult fel� es� r�sze el�tt.
M�r �pp a p�nzt tette el, mikor egy m�sik kisl�nyhang „ – Ezeket ottfelejtetted, Cassie!” felki�lt�ssal egy legal�bb akkora m�gikus �dess�g halmot pakolt George el�. Felpillantva a fi� sz�ve kihagyott dobban�st. Az im�nt �rkez� kisl�ny szakasztott m�sa volt az el�z�nek.

�rezte, hogy kisz�rad a torka, �s kezdi nehezen venni a leveg�t. V�g�l is siker�lt �rr� lenni vegyes �rzelmein, �s mosolyt er�ltetve az arc�ra sz�molni kezdett.
- Siv�t� S�t�t�kl� m�r nincs? - k�rdezte a m�sodikk�nt �rkezett kisl�ny, f�lbeszak�tva George tev�kenys�g�t.
- Oh, de, v�rj. Biztos elfogyott, �s elfelejtettem kipakolni.
Szinte menek�lt a rakt�r fel�, �s ahogy el�rte a S�t�t�kleves rekeszeket �sszerogyott felett�k. R�borult az egyik dobozra, �s remegett az elfojtott zokog�st�l.
„Nem, nem, nem!” – hajtogatta mag�ban. Felr�mlett el�tte a t�z �ves forma Fred arca, mikor elesett ikertestv�re f�l� hajolva �gy sz�l: „Csak a gyeng�k s�rnak.” Lepillantott testv�re horzsol�s�ra, majd elgondolkozva hozz�tette: „�gyis hamar elm�lik. Minden seb begy�gyul, hamarabb, mint hiszed! �pp ez�rt felesleges is s�rni miattuk, meg am�gy is, milyen f�nyt vetne az r�nk?” nevetett fel v�g�l, majd hozz�v�gta George-hoz a sapk�j�t. Az fel�llt, �s nevetve j�tszottak tov�bb a h�v�s kertben, ism�t boldogan, minden gondot feledve, kiz�rva a vil�got, csak egym�snak �lve.

George k�nnyivel k�szk�dve markolta meg a rekesz f�l�t, majd emelni kezdte, de a mozdulat fel�n�l visszaejtette a s�lyos terhet a f�ldre, �s megadta mag�t a zokog�snak. Hat �ve el�sz�r. Halkan ny�sz�tve, ringatva saj�t test�t, �gy s�rt, ahogy egy f�rfinek illet: n�m�n, mindenki el�l elb�jva. Az elfojtott f�jdalma utat t�rve mag�nak szabadult fel bel�le, mik�zben torka egyre f�jdalmasabban sajgott, �s a szuszb�l is kezdett kifogyni.
�gy �t perc telhetett el, mikor r�eszm�lt, neki dolga is lenne; let�r�lte k�nnyeit, megpr�b�lta kif�jni mag�t, felkapta a t�kleveket, �s kisietett a rakt�rb�l.

- Ne haragudjatok – lehelte, mik�zben kipakolta az �vegeket a meg�resedett hely�kre – alig tal�ltam meg. - K�t v�s�rl�ja szemeit forgatta, de nem tettek megjegyz�st. Kifizett�k szerzem�nyeiket, �s nevetg�lve indultak vissza Roxmorts utc�ira.

Egy valamiben az�rt te is t�vedt�l, Fred – gondolta mag�ban. – Vannak olyan sebeink, amik soha nem fognak begy�gyulni, �s ilyen vagy te magad is. A boltot a mi �rz�seink lengik k�rbe. Az �let�nk, a v�gyaink, a c�ljaink, �s az a f�ld�nt�li boldogs�g, amit valaha m�g �n is k�pes voltam �rezni. Azt hiszem, most tudatosult bennem el�sz�r, mit is jelentett nek�nk ez a bolt. A temet�seden biztos voltam benne, hogy ezek az �rzelmek soha t�bbet nem t�nnek fel, �s ez r�szben igaz, hisz bennem m�r sosem tal�lhatnak mened�ket. De…
Mikor r�pillantott a l�nyok blokkj�ra, hat �ve el�sz�r mosolyodott el �szint�n. Az ikerp�r a Robban�s Ropit nemes egyszer�s�ggel elcsente, m�g � a t�klevet hozta ki. M�g l�tta, ahogy a kisl�nyok az utc�n �pp a Kan�ri Kugl�fot pr�b�lgatj�k menet k�zben.
… az, hogy �n m�r nem �rzem, nem jelenti azt, hogy nem �lhetnek tov�bb m�sban.

V�ge

[2007.08.18]