Kémia vizsgám hármasra sikerült, de tudom, hogy segítséget is kaptam. Pedig mennyire kételkedtem benne... Szóval ez egy jó dolog volt, virult a pofám, éljen! Szerdán töri témazárót írok, jajdenemjó. Sőt, holnapra valami földrajz leckét is kreálni kellene, csak sajnos - további harmnichárom (egy fő hiányzott) társammal egyetemben - fel se írtam a feladatot. Aztán még pótolni is kellene amit mulasztottam. *sóhaj* Mostanában egyébként rákaptam az RPG játékokra, amikről aztán tényleg megoszlik a vélemény. A Love Impact cíművel kezdtem, ami egy Yami no Matsuei-es játék, ami végén még kexelés is van, de Hisokát valami fél órán át kellene símogatni meg csókolgatni, hogy a következő szintre jussak, és nekem ehhez hajnali négykor nem volt türelmem. Egyébként az egyik legbonyolultabb és legösszetettebb játék a műfajban, és csak azért nem ismert, mert egy yaoi animere épül (és a végén értelemszerűen yaoi elemeket tartalmaz. Sokat.) Tsuzuki/Hisoka a páros, alig várom, hogy megoszthassam Datenshivel, imádja őket együtt.

A Fantasy Sekai látogatottsága ismét csökken, de már egyszerűen nem tud érdekelni. Én tudom, hogy olyan dolgokat kínálunk, amit máshol nem kap meg senki, úgyhogy nyugodt a lelkiismeretem.

Nemsokára  egy éve annak, hogy internetem van, furcsa belegondolni, hogy ez mennyit változtatott rajtam. Ha pedig valakit az internet változtat meg, az sehogy sem jó. Arra emlékszem, hogy akkoriban először a Courier New betűtípust imádtam, mostmeg nem. Utána a Garamond volt soron, szigorúan dőlt betűkkel... már az sem. Ezt voltaképp csak azért írom le, hogy később is tudjam, mert az ilyen apróságokat gyorsan elfelejtem, pedig furcsa, de érdekes erre visszagondolni. Nemsokára egy éve annak is, hogy megírtam életem első, publikált fan fiction-ját is, Emlékezz címmel, amire a legtöbben szavaztak, mint legjobb fan fiction, de mivel a szavazás nálunk volt, én pedig szerkeztő vagyok, nos csak nem adhattam magamnak díjat. Sőt, emlékszem még Murára is (Sesshoumaru Nagyúr) aki annyi bosszúságot okozott, és akire az elején annyira felnméztem, csakúgy mint Inutaisho-ra. Nevetnem kell, ha erre gondolok, most már mindketten annyira szánalmasnak tűnnek a hazugságaikkal, és a hülyeségeikkel, hogy fircsaálom, hogy ez akkor annyira feldühített. Most is emlékszem Datenshi régi karavánjára, mikor még mindketten nagy nagy InuYasha rajongók voltunk. Akkoriban ő Rin-chan volt, én meg Sesshoumaru Sama. Ez is nagyon régen volt... Emlékszem még a ~Sesshoumaru~ nickemre is, és chichire, aki akkor Ayumi volt, (avagy Tomiko) és felvette az ~Inutasiho~ nevet. Aztán ő is váltott, és InuTaisho lett... nagyon gyerekesek voltunk akkoriban, bár a chichi és musuko dolog bevallom még most is hiányzik, chichi olyan kellemes támasz volt "apaként" amire most is szükségem lenne. Nagyon jólesett, de már elmúlt, és semmi nem hozza vissza. Talán ezért is szeretem a szerepjátékokat. Ami meg most a Harry Potter szerepjátékot illeti, ahhoz képest hogy én találtam ki, egy nagyon nagy szar lett. Na nem azért mintha hú de jó ötleteim lennének, de eszemben sem volt, hogy a többiek nyálas, rosszul megírt igénytelen szerepeket fognak alkotni, ami mindig úgy kezdődik, hogy /me a tóparton ül. Szeretnék egy olyan oldalt találni, és a látogató egyikévé lenni, ahol igényes chat alapú szerepjáték van. Csak ilyen nincsen, és valósznűleg nem is lesz. Helyette ott a TTC, ahol megy az undorító romantika folyam, ahol Ginny szemében különös fény csillan mikor Harry-re nevet, és Dumledór képben sincs. Madam Pomfrey pedig nem létezik, helyette van viszont Mrs. Pomfri. Úgy járt, mint szegény Dumbledore. Kicsit nevet váltott. Ott vannak aztán az InuYasha szerepesek ai, akik hasonló mocsokból indultak, de lassan egy év után már nagyon igényesen játszanak. Majd ha a HP szerep szobámat megnyithatom ismét én, és normális játékot lehet benne játszani, akkor benézek.

A nap kérdése: Hogy lehet az, hogy ez szar oldalt több mint százan látogatnak naponta, és egy olyat, ami különleges, és a látogató olyasmiket is kaphat, amiket másol soha, jóval kisebb a visszatérő látogató?

A nap bosszúsága: Az egyik blogger leutánozta ezt az "a nap..."-omat. De nem haragszom érte ^______^

A nap rejtélye: Oliver miért üzen akkor, amikor nem kérem, és miért nem amikor kérem?

A nap szégyene: Egy lány, aki hetedikben háromszor bukott, és 13 évesen elvesztette a szüzességét.