Végre ide is eljutottam. Zavar, hogy yuumei istennő aranyszabályát nem tudom tartani (draw everyday), illetve megint beteg vagyok, torokfájással. Értik ezt? CSAK a torkom fáj egy egészen picikét, és néha köhögök.

Életemben nem volt ilyen kis laza betegségem. Esküszöm. SOHA.

Draconia: Margóra, ceruzával - A legmélyebb hajnal

Ez pedig nagyon tetszik, már a címe miatt is nekiestem (nekem van egy Csókold meg a hajnalt! nevű, sehol meg nem jelent, kidolgozatlan kis novellácskám), pár mondat az egész, igazi hangulat-kép.

Kiolvastam Harris Vörös Sárkány-át, ez a Hannibal-sorozat első kötete amúgy. Van is róla sulis sztori, de nem akarom az utókorra hagyni, szokásos nem-voltam-elég-éber pillanatomban kapott el amerikai irodalmon a prof, hogy mit olvasok, én meg Skorpióként emlékeztem a címére... Ki is lettem ám közösítve azon nyomban.

A kép itt a szöveg mellett a Vörös Sárkány  és a Napba öltözött Nő, William Blake-től (igen, a mű nem fiktív), ez az az alkotás, amitől a "Csorbafogú" bekattan, vagy legalább is ezt a művet tűzi - képletesen - zászlajára. Mindenképpen kivételes darab, a Nagy Vörös Sárkány amúgy négy darabos alkotás-sorozatának harmadik darabja. William Blake afféle látomás-művész volt a 19.-ik század elején, rengeteg bibliai illusztrációt készített (hát, ilyenféléket), a Vörös Sárkány pedig amúgy a Sátán maga. A Művészeti Enciklopédia (ahonnan én is szedtem a fenti infókat xD) vonatkozó részében említi a Thomas Harris által írt történetet is, gondolom örülnek Blake hirtelen jött népszerűségének, ami a könyv megjelenése után kirobbant az alkotások irányába. Nem is rossz dolog az ilyen művészeti reklám, nem?

Más vizekre evezve:

Megint elfogyasztottam egy headsetet, most új van, ilyen kisebb, végre az én miniatűr fülemnek való, szeretjük egymást nagyon. Óh, és azóta Poe-t olvasok (amerikai irodalomra amúgy is kell, holnapra a The Fall of the house of Usher), de azt sajnos eredetiben, angolul, úgy pedig azért néha nem is olyan egyszerű, pedig relatíve nagyon könnyű szövegről van szó. Majd mesélek róla, Poe fantasztikus elme volt.

Már lassan bevett szokásom, de mutatok megint egy zenét, amire mostanában kaptam rá:

Johann Sebastian Bach -  The Well-Tempered Clavier, Book 2 - Prelude #12 In F Minor

A Red Dragon filmben láttam, azt is eredetiben néztem, de novamovon, ahol nagyon vacak a képminőség (de nem kell várni legalább semmire), ruszki felirattal (sebaj), a vége lemaradva... franc. Na mindegy, hiszen olvastam, a film pedig javarészt könyvhű. Amiben nem az, azok a Hannibalos jelenetek egy részei, mikor például bort iszik, satöbbi, de meg tudom érteni: ha én lettem volna a rendező, én is becsúsztattam volna pár plusz jelenetet csak hogy Anthony Hopkins kicsit villogtathassa a tehetségét, például:

("megettem a máját egy kis lóbabbal, és Chianti-t ittam rá..." - igen, a lóbabot szótárazni kellett xD)

Nos, egy ilyen elegáns vacsorás jelenetben Lecter ezt hallgatja (fent). Persze, rá is vágtam, hogy hé, ez Jem-től a They, illetve úgy tűnik ez volt az alap. Nem volt nehéz megtalálni, viszont a YouTube-on kívül máshol nem volt fent, így felraktam a Trilulilu-ra, csakazértis alapon. Mindenféle Bach mestermű fentvan, de ez nem?! No chance!

Hm, amúgy ez már a második elmezavaros könyv, amit olvasok, és Poe... hát, őt gondolom tuti ismeritek... Ő lesz a harmadik a sorban, így egyszerre, nem ezek az elsők persze, de így egy huzamban kicsit erősek ám. Nincs ijesztőbb az ilyen Lecter meg Csorbafogú embereknél komolyan.

UPDATE: le van védve. Nem, ne kérdezze senki. A trilu szerint ez is le van védve. A kis f@szom nincs szerzői jogvédelem alatt, csak nem tudok róla?

Jem - They (klippel érdekesebb, nem?)
elég szomorú, hogy egy Bach-feldolgozás miatt kapták fel anno, de azóta le is tett az asztalra a lány

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés