Azért van egy szint, amikor tényleg parasztnak kell nevezni valakit, de nem ám a földművelő fajtából, hanem az az igazi PARASZT bunkó vadállat.

St. az egyik legjószívűbb lány akit valaha szerencsém volt megismerni, az az igazi szent angyalka (ezért is a becenév), egy igazi, két lábon járó kincs. Ma reggel lett volna randija tízkor a suliban, mivel a srác is oda jár ahova mi, de egyszerűen nem jött el. Törölte magát ott is, ahol egymásra találtak, de iwiwen persze seperc alatt meg lehetett találni. Írt neki oda St. erre a srác úgy tesz, mintha nem is ő lenne az, pedig a képek is stimmelnek, minden... annyira szánalmasan nyilvánvaló minden.

St. kis lelke meg tényleg olyan kis sérülékeny és tiszta, tudom hogy nagyon maga alatt lesz, van olyan buta hogy azt higgye ő benen van a hiba, nem a srácban... Remélem a karma legalább igazságot tesz majd.

A mai program törölve, Juli sajnos nem tudott pénzt szerezni időre (nem értem amúgy az minek, de ő nem hajlandó nulla forinttal nekivágni semminek - ellenkezőleg mint én, én akkor érzem magam jól, ha akarok se tudok költeni xD).

Ja, és elkezdtem egy regényt angolul, bár ahogy nézem inkább kisregény lesz, mint sima.

Anyámék meg partyzni vannak!  Legalább addig is csend és béke van itthon ~

Ez meg tudom, nem épp kultúrzene, de néha nagyon kell az ilyen is, tombolni rá itthon csendesen

Dj Graaba - Anima Libera

Mit szólsz hozzá?

A legutóbbi bejegyzést követő hétben olyan sűrű lett a program, hogy azt kívántam bár nyugdíjas lennék (!). Először is kiderült, hogy a suli 6-án kezdődött, nem 13-án, a fülest 7-én hajnali háromkor kaptam. Mivel két és fél óra innen a suli, nem meglepő módon nem sikerült bemenni. Szerdán már sikerült volna, de félúton, mikor a frissen vásárolt bérletbe beleírtam a diák számát, feltűnt hogy nem így rémlik a számsor, és tényleg: én bizony a régi, középiskolás bérletem számát írtam bele. Fél percen belül már a Szent Imre térre is gördült a HÉV, én meg nagy HÉVvel gördültem lefele, ugyanis - PERSZE, miért is ne - vagy húsz ellenőr tolakodott fel az utasokkal együtt. Rohanás haza, keresem a szar diákot, hát elveszett. Az az istentelen pánik, hogy ezt hogy adom be anyámnak, megint egy külön sztori, mindegy is.

Sosem ért különösebb csapásként a saját balszerencsém, de anyám reakciója, aki a leesett zokniért fél órás agyatlan hisztériarohamot rendez (komolyan!) mindig megtornáztatja az amúgy eleinte még kötélerős idegeimet. Mindegy.

Attól a szent naptól kezdve egészen szombat délutánig (tetszik érteni? egy szál diák miatt, szerdától szombatig = magyar ügyintézés, szeretlek!) a diák miatt rohangásztam, végül sikerült ideigleneset szerezni, kicserélni a számot a bérleten, és második héten - kibaszott dühösen - már bent is ültem az órákon. Remek, gondoltam, erre mi történik? Elszáll a videókártya a gépben. Hallom azt a bizonyos egy hosszú két rövid pittyogást, amiről még tahó!zsani*, az egyszeri diszkópatkány csaj is tudja, hogy azt jelenti, a videókártya jobb létre szenderült, vagy ha nem is, a gebasz valószínűleg arrafelé indult ki. Szétszerelem, kiveszem, letakarítom, visszarakom, semmi, összeveszek a fél "családdal" (anyám hívja így az élettársa ismerőseit, és az ő rokonait, nem a miénket) amiért a régi gépemet anyám mindenféle kérdés nélkül odaadta egy parasztnak abból a bizonyos "családból". Ők besértődnek, én dühöngök, a gép meg még mindig szar. REMEK. Mondani sem kell persze, Amerikai irodalomra másnapra kellett volna a professzor úr honlapjáról elolvasni a kötelezőt. NANÁ. Tegnap lett gép, kicserélték a kártyát..

Vi most beteg, mellesleg az eddig eltelt három hét alatt két órán (vagy hármon?) volt bent össz. AJVÉ. Mindenesetre Julival mostanában sikerül kicsit erősebbre venni a baráti köteléket (és visszaadtam neki az Ötödik Sally-t! Végre hagyta magát xD). Csicsi pedig most, hogy Shane elment, érdekes mód elkezdett nyitni az osztály felé, vagy inkább csak felém. Ez mondjuk elég evidens, rajtam és a Julin kívül nem nagyon tudok mást, akikkel könnyebb kapcsolatot kiépíteni... whatever. Örülök Csicsinek, bár játékfüggő, nem is tagadja, de édes. Komolyan, a maga kis geek módján de megvan a saját kis bája is, kár hogy ennyire elhanyagolja a külsejét, pedig olyan szép színei vannak, könnyen lehetne hozzá öltözni is, mondtam is neki, de hát... Nem kell senkinek bemutatni a gépbuzikat, na! Ez érdekli a legkevésbé, a színei ~ ^^

Most még van ez, hogy Vi és HUF ugye szakítottak, bejött a képbe Fio (leányosztálytárs, egy kis tündér ^^), és alakulnak a dolgok. Na most, hát: HUF bácsi még szerelmes Vi-be, Vi utálja HUF-ot, (aki a kapzsisága miatt kapta ezt a becenevet am xD), Fio pedig nem tudja mi legyen, szóval egy kalap szar ez is. Fru, Fio legjobb barátnője pedig úgy gondolja túlságosan anyáskodunk Vi felett, mert ugye sosem jár be, mi meg intézünk helyette dolgokat, eljárunk hozzá, próbálunk hatni rá, de Juli tavaly például sokat lógott Vi-vel suliból, Fru szerint meg ez egyszerűen rossz hatással van Julira. Igazság szerint Juli tényleg befolyásolható, de azért nem ennyire. Nem azért segítünk Vi-nek sem, mert mittudomén, hanem mert az ember nem hagy szarban jó barátot, nem? Ez annyira magát adja. Örülök neki hogy Vi összejött Va-val, a NAGY Ő-vel (ezért lett Va xD), de eddig csak annyit láttam ebből, hogy Vi nem jár be... Ebben viszont Frunak van igaza, ezt senki nem tagadja.

Hmm, a többit már le se írom. Az a baj, hogy túl sok minden történik (nyáron meg túl kevés: nem volt bérletem, itthon rohadtam), ha mindent leírnék, egy terjengős, hülye álnevekkel tűzdelt, követhetetlen kalap szar bejegyzés lenne. Hmm, már amúgy is az, de akkor is.

Itt tartunk most.

Amúgy nagyon gáz, hogy mindig akkor jövök blogolni, mikor lecsapódik a "biztosíték" (amiről régebben még meséltem, itt), de megint ez van. Nem tudom, a nagy semmiből rám tör, és legszívesebben nem is tudom... Be heroinoznám magam, elsírnám a többi függő állatnak az élettörténetem, hallgatnám a döbbent kommenteket, mint mindig (mondjuk nem drogosoktól azért ), aztán jól behaluznám apámat, ahogy egy ablakpárkányra gugolva hívogat, hogy menjek és öleljem meg, ezáltal én leesnék valami jó baszósan magasról.

És elnyúlnék.

Egész pofás ötleteim vannak tehát, csak hogy így képletesen leírjam az érzéseimet, és nem tudom, mik váltják ki. Javarészt féltékenység (nem, nem szerelmi: soha nem tudnék odáig süllyedni), egy tömény önsajnálat, meg tehetetlenség.

Magyarul (meg amúgy más nyelveken is)  tehát jelen pillanatban egy rakás  szánalmas szar vagyok!  Ha jól tévedek, meséltem, hogy engem nem a szomorú dalok síratnak meg, hanem azok a... "megfoghatatlanok".

Minek is magyarázok, hallgassatok Yann Tiersent bazdki, ha eddig volt képetek elmúlasztani! De komolyan, sajnálnám, ha azt kéne hallanom, hogy bárki is lemarad az ő zsenialitásáról. A lelketekig szól, komolyan. Melengeti, siratja, játszik vele, ahogy épp neki tetszik. Meg kell ismernie mindenkinek, ez egy csoda

 

Yann Tiersen - La Corde

 

Ez az egyik kedvencem, szerintem simán van olyan jó, mint a Comptine d'un autre été, amit mindenki annyira fényez - persze, az is egy mestermű, de nem értem miért csak azt veszik észre az emberek... lehet hogy csak azt ismerik, persze, jaj. Még hova demotiváljam magam itt? Hiszek az intelligens emberekben, akik látják az erdőt a fától. Igen, ezt szeretném most súlykolni magamba, még ha naivan is hangzik.

És szeretném megjegyezni, eme román oldal látogatói közt vannak igen kiváló ízléssel megáldottak is, méghozzá sokan: nem kellett feltöltenem semmit, más már rég megtette. Magyar oldalakon fenébe se találná az ember, pedig basszus, nem Mozart, hanem kortárs, a művészúr, Yann Tiersen még határozottan fiatal, és - persze - zseni! Hogy kerüli el ez ennyi ember figyelmét? Egy csoda ilyen észrevétlenül marad...

*tahó!zsani természetesen nem a volt iskolatársam még gimiből, akinek a derekam nagyságú fülbevalók alapkellékek voltak minden órára, úgy rángatta a saját sliccét mint egy férfi, hangosan böfögött és engedélyt kért fingani, viszont olyan cigány módra káromkodott, hogy ő volt az istencsászár az egész iskolában. Nem, persze hogy nem. tahó!zsani csak fiktív karakter. Vagy legalább is nem akarom más lelki épségét azzal zavarni, hogy elmondjam neki, hogy nem is. Ó, várj...

Hozzászólások (1)

Ha már ennyire elővettem ezt a "jó könyvek" témát, had mutassam meg az egyik kedvencemet. Annyi az apropója, hogy épp nemrég találtam meg letölthető (magyar) verzióban - mert a könyv elemzésekben mindig az a keserű, hogy tetszik, tetszik, de pénz nincs rá... ^^"

Most is itt fekszik előttem az asztalon, már rég vissza kellett volna vinnem a Julinak, de valahogy mindig elmarad a dolog; már vagy fél éve nálam van, és tényleg nem rajtam múlik, hogy végre visszaadhassam, de hát a Juli... 

Mikor átmentem fent említett színész-növendék barátnémhoz, hazajött a nagycsalád, és együtt megebédeltek odalent a zongora mellett, míg én fent kuksoltam a Juli szobájában, és miután átlapoztam egy vaskos művészettörténeti könyvet, a kezembe akadt az Ötödik Sally, és azonnal tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom. A Juli is nagyon szerette, ajánlotta is, amolyan "pont neked való!"-nak írta le ^^" És tényleg.

Az ötödik Sally-t pont akkor olvastam, amikor tök olyan beteg voltam, mint most nemrég, csak akkor még betegebb (és végig a Muse-tól hallgattam az Undisclosed Desires-t -> üt a kettő együtt!).

Főhősnőnk Sally (természetesen), illetve négy másik lány, négy alternatív "Sally": Bella, Nola, Derry, és Jinx.

Igen, Sally bizony beteg, nem is kicsit: a személyisége többszörösen hasadt. Ahogy az élete során számára megoldhatatlan élethelyzetekbe került, úgy teremtette a másik négy lányt maga mellé, támasznak, vagy épp védelemnek, hogy amikor ismét lehetetlen helyzetbe kerül, egyszerűen - mint egy maga elé lökve - átadja a helyét az épp megfelelő lánynak, aki kezelni tudja a helyzetet. Viszont a négy másik "Sally" az idő előrehaladtával már annyira önálló, hogy meg akarnak szabadulni a többi személyiségtől, de legfőképpen Sally-től, akié javarészt az irányítás, és ennek ellenére a legkevésbé életrevaló mind közül. Miért pont neki van lehetősége a fő személyiségnek lenni?!

A történet amolyan in medias res-ként is felfogható, mi már nem látjuk a folyamatot, csak a végeredményét: Sally élete romokban. A férje elvált tőle, és olyan "alaptalan" dolgokat vágott hozzá a válóperi tárgyaláson, mint hogy Sally erőszakos, néha hetekre eltűnik, máskor félmesztelenül lejt táncot egy mulatóban. A gyermekei mind a férjével vannak, és annak új szerelmével, míg Sally szélmalomharcot vív, hogy legalább a gyermekeit visszakaphassa, mindhiába - akik mellesleg félnek a saját anyjuktól.

Sally-nek nincsenek gyilkos gondolatai, vagy bosszútól szomjas tervei a férje ellen.
Jinx-nek vannak.

Itt jön képbe dr. Ash (micsoda beszélő név!) aki bár ismeri a betegséget, még nem volt hozzá élőben is szerencséje. Feladata nem kisebb, mint egyszerre öt lány életének adni új értelmet, mindet megérteni, és megoldást találni a helyzetre amilyen gyorsan csak lehet.

A könyv maga bámulatos, komolyan. Míg már alapból kapunk egy - szerintem - baromi érdekes alapszitut (nem kívülállóként látjuk a beteget, hanem az ő - ők - nézőpontjából), Sally élete is kibontakozik, ami - bár Sally maga egy szürke kisegér - egy fájdalmasan érdekfeszítő történetnek bizonyul. Míg Sally, mint már mondtam, unalmas, addig a többiek tele vannak meglepetésekkel, mind egy igazi, lebilincselő személyiség, akikről oldalak százain keresztül is izgalmas lenne olvasni - nem csoda, hogy Sally-nek "semmi nem maradt" hmm? ~

Az egész regény pulzál az érzelmektől, a különféle mély érzésektől, pillanatok alatt egy ismeretlen lelkének legmélyén találod magad, aztán amikor már oda is szoknál, bumm, át is veszi a helyét valaki más, és az egész kezdődik előről.

A könyv tényleg amolyan "IQ-hoz kötött" darab, nem árt tudni a betegségről pár alapvető dolgot, és ami a legfontosabb: érdemes végig gondolkozni! Engedni kell a könyvnek hogy manipulálja az érzéseinket, különben semmit nem érünk as könyv elolvasásával.

Hihetetlen, komolyan.

Letölteni itt lehet: Klikk!
Nem tudom ki scannelte be, de köszi neki! És köszi nekem azt a fél percet, hogy feltettem 4sharedre (szal nekem semmit nem kell megköszönni! xD)

Az Undisclosed-ot meg itt tessenek meghallgatni (ha eddig valamilyen okból kifolyólag eddig nem tették volna - de erről hallani sem akarok! >o<):

 

Undisclosed Desires

I know you suffered
But I don't want you to hide
It's cold and loveless
I won't let you be denied

Soothe me
I'll make you feel pure
Trust me
You can be sure

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

You trick your lovers that you're wicked and divine
You may be a sinner
But your innocence is mine

Please me
Show me how it's done
Tease me
You are the one

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

Please me
Show me how it's done
Trust me
You are the one

I want to reconcile the violence in your heart
I want to recognize your beauty is not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

 

Dalszöveg forrás: eLyricsWorld

Hozzászólások (1)

Hey, \o/

vannak linkek, így másfél év után megint, illetve a nem tom hány éves régi chatet is visszaraktam, mert a gps kifehérlett a sötét designból, és... fúj.

A régi blogomról hoztam még négy linket, de eddig csak egy lánynak írtam, hogy mi van, és már ez az egy is kifárasztott -> tehát már megint ott tartunk, hogy a nagy semmi fárasztott ki.

Ecsém, mondtam hogy szar vagyok.

Viszont jó volt újra látni a régi kedvenc blogjaimat, és megnyugodni afelől, hogy mindenki jól van. ^^ Remélem a közeljövőben több időm lesz őket is olvasni ~

Csak ishi az, aki azóta is szünetel, de ő volt az, akit a legjobban szerettem, így ide is kipakoltam, mondjuk ennek sincs sok értelme.

Egy halom linkről blogolni sincs sok értelme. << inner truth

Mindegy, viszont töltögetem fel az írásaimat ide, remélem pár napon belül kb. a fele cuccom már meglesz, és akkor bekerül a "Személyes" - egyelőre tök üres - menüpontba. Meg be kéne szkennelni a rajzaimat, és akkor az is mehetne oda, és máris nem lenne olyan üres az egész, de javarészt csak referenciás skicceket gyártok így az utóbbi pár hónapban, és azokat is csak azért, mert yuumei néni is megmondta, hogy "you must draw every day!", és ki vagyok én, hogy ne az Istennő szavai nyomán járjak el.

Ma sincs semmi hasznom, hmm?
(a bejegyzés címe meg szimplán a nap fénypontja)

Mit szólsz hozzá?

Rekord idő alatt, fél percbe tellett a design-csere, illetve egy fia ismétlődési hiba nem volt a cg-ben. No, menő vagyok?

(szerencsés inkább)

Persze a kisebb design elemeket nem cseréltem le, és a menüvel is kezdeni kell valamit, de ez a legkisebb problémám \o/

UI:: a menüt letoltam kicsit, hogy amíg újat nem csinálok ide a balosra, addig se takarja ki az fs feliratot. ^^"

Utó-utó irat: Igazából de, van egy ismétlődési hiba, bár nem annyira feltűnő, és igaz hogy fél perc alatt fent volt a dizi, de a hülye menü megint szivatott, egyszer még szét is szedte az oldalt, ahogy illik. xD Sajna az új progi amivel gyorsan összedobtam (értsd: rabszolgamunka - egyenként belinkeltem) már nem gondol a portálépítős oldalakra, így rendes kódot nem is kaptam hozzá, csak a csontvázat, tudjátok, azt az egyszerű felsorolást, ahol egy bekezdéssel beljebb húzta a sub-category-kat. Nem mentem vele messze, de össze tudtam ollózni a régi kód elejét sé végét ennek a közepével (a programozó csapat ugyanaz szerencsére, én a régebbi progijukat használtam, ott volt a bibi). Szinte röhögtem hogy amikor már el se hittem, egy katt, és mintha az lenne a világ rendje tökéletesen ott virított a helyén a kis menü, ahogy odaálmodtam.

Beszarás.

Még persze lesz egy-két helyrepofozás a dizit illetően, de nem kell sokra gondolni. Reményeim szerint ez nem lesz olyan hosszú életű, mint a reborn design (az előző), mert ez már nem tetszik annyira... xD

Mit szólsz hozzá?